52497. lajstromszámú szabadalom • Marószerszám bemélyesztett pengékkel

Az (e) élre elsősorban is az érintőleges (o) metszési ellennyomás hat, mely a mellső lapra merőleges (p) componensre és az éllel párhuzamos (q) componensre bomlik. A penge gerincére továbbá a sugárirányú (s) ellennyomás hat, mely a (p) componenst legyőzve a pengét (a) fészkébe szorítja. A penge síkja a 25°-ot meghaladó («) szög alatt hajlik a forgási tengelyhez. A sugárirányú (s) ellennyomás a 3. ábrában az (e) metszőélnek több pontjánál van berajzolva. A (c) kés metszésének kezdetén az (e) élen kívül a késnek mellső éle is behat az anyagra. Az ezen mellső élre merőleges (t) erő az (s) erővel az (u) eredő erővé tevődik össze, mely a (d) pecek felé irányul. A késnek az önsúly hatása alatt történő kiesésének meggátlására elegendő az (a) horonynak mellső (f) szélét (4. ábra) kissé a (c) kés felé beékelni. A 7—10. ábrák a szerszámnak egy másik) sikmaró gyanánt foganatosított alakját láttatják. A 7. ábrában a szerszámnak egyik (c) pengéje harántmetszetben, oldal- és fölülnézetben van föltüntetve; a 8. ábra a két pengesor felvételére szolgáló (a) hornyokkal és az ennek megfelelő csoportokban beillesztett (d) rögzitő peckekkel ellátott (b) szerszámtestnek fölülnézete a (9) ábra pedig annak, az egyik beillesztett (c) pengét és az ezelőtt fekvő rögzítő pecket föltüntető metszete és részben oldalnézete; végül a 10. ábra a szerszámtest palástjának síkba fejtett nézete csupán négy (a) horonnyal, melyek közül kettő az egyik (balmenetű) pengesorhoz, kettő pedig a másik (jobbmenetű) pengesorhoz tartozik. A (c) penge (7. ábra), mellsőoldalán, melyen az (e) él fekszik, a hengeres (k) horonnyal van ellátva, mely célszerűen csak az (e) élnek (h) mell-lapjáig ér, hogy ennek folytonossága megszakítva ne legyen. A pengének mellső vége a ferde (g) köszörűlettel bír. A (b) szerszámtestben (8. ábra) az (a) hornyoknak (a forgási irányban nézve) mellső lapja előtt kiképezett sugárirányú csaplyukakba a (d) ütköző peckek vannak beillesztve ; ezen peckek az (a) hornyoknak mellső lapjából kissé kinyúlnak és pedig oly mértékben, mint a mekkora a hengeres (k) horonynak (7. ábra) mélysége. A peckeknek az (a) hornyok mellső lapjánál való elrendezése azzal az előnnyel is jár, hogy ellenkező menetű horonynak kezdő része a pecket nem találja (10. ábra). A pengéknek mell-lapja akár már eleve képezhető ki laposan, akár a (b) szerszámba való beillesztés előtt köszörülhető laposra. Az ívalakú (i) gerincnek (7. ábra) az éles (e) metszőéi létesítése céljából eszközlendő köszörűlését a (tl) vagy (ul) karnak (9. ábra) egy sablon gyanánt szolgáló kés (e) élén történő vezetése segélyével foganatosítjuk, amikor mindig az a rész köszörültetik ki, mely a sablon azon részével korreBzpondeál, melyen a kar vezetődik. A kikopott pengék kivehetése céljából az (a) hornyoknak (8. ábra) hátsó fala az (r) bevágással van ellátva, mellyel a pengéknek hátsó oldalán kiképezett (n) bevágás (7. ábra) korreszpondeál; a penge kiemelése már most egy, az (n) kivágásba illesztett megfelelő kézi emelő segélyével történik. Lehet két késsor alkalmazása helyett, amikor is a föllépő oldalirányú toló hatásokat maga a (b) szerszámtest ellensúlyozza, a marót csak egyetlen késsorral ellátni, azaz annak félakkora szélességet adni. Ebben az esetben a szerszámot akként kell a tövisre fölilleszteni, hogy a ki nem egyenlített oldalirányú tolóhatás a marógép csapágya felé irányuljon. Az imént leírt foganatosítási alak azzal az előnyös sajátsággal bir, hogy annál a (d) rögzítő peceknek (8. ábra) az (a) horony irányában ható tolóerőnek csak azon részét kell ellensúlyoznia, melyet a horonynak hátsó falánál föllépő súrlódás még föl nem emésztetett. A 11. ábra fölül- és oldalnézetben, a 12. pedig ábra síkba fejtett, részleges nézetben a szerszámnak oly további, síkmaró gyanánt foganatosított alakját láttatja, melynél négy pengesor van alkalmazva, azaz az egyetien (b) szerszámtestben négy boronysor van kiképezve. Hogy az oldalirányú tolóhatás magában a (b) szerszámtestben egyenlíttessék ki, két pengesor balra és két penge-