52490. lajstromszámú szabadalom • Újítások közúti vasúti kocsik és hasonló- életmentő és pályatisztító-berendezésein

A rajz szerint erre a célra két különböző átmérőjű (b, h) kúpkerék szolgál, melyek közül az egyik az (e) a másik az (f) tengely végére van ékelve. Teljes kúpkerék helyett kúpkerék szeleteket vagy más alkalmas szerkezeteket is lehet használni. A mellső működtető keret (e) tengelye és a mentő teknő (al) tengelye a szokásos szerkezetekkel vannak fölszerelve és egymással akként kapcsolva, hogy a mentő teknőt megemelve tartsák, mikor a keret a függélyes helyzetében van és annak mellső élét lesülyesszék, mikor a keret befelé mozog. Eme kapcsolat előnyösen könyök emelő módjára képeztük ki, melynek egyik csuklóját az (i) rúgó tartja megemelve. Mikor a könyök emelő behajlott, az (i) rúgó ezt a csuklót akként forgatja el, hogy a mentő teknő mellső éle a pályatest fölé közlekedjék. Ez a könyök emelő a mentő teknő tengelyére ékelt (j) emelőkarhoz van kapcsolva és egy (előnyösen két, egymással a jobb és balmenetű (1) csavarház útján kapcsolt részből álló és így változtatható hosszúságú) (k) rúdból és az (e) tengelyre ékelt, a (k) rúddal csuklósan kapcsolt rövid (m) emelőből áll. A berendezést a működésre kész állásba az (n) rúd segélyével állítjuk vissza, mely- i nek fölső végén (o) lábítólemeze van és melynek (a kocsiszekrény feneke alatt fekvő) alsó vége csuklósan van az (e) tengelyre ékelt második karral összekötve. Mikor az (o) lábítólemez a kocsiszekrény fenekére fekszik, az (m) emelőt és (k) rudat összekötőcsapot oly helyzetben tartja, hogy ez a csap valamivel az (e) tengely középvonalát az (j) emelő kapcsoló csapjának középpontjával összekötő egyenes alatt feküdjék, miáltal a kívánt köoyökemelő hatás létesül. A mellső és oldalkeret között a kapcsolat hatása a következő: Tegyük föl, hogy a kocsi pályáján valamely akadály feksaik, a (c) mellső keret ebbe beleütközik, befelé leng és ekkor a nmitó teknő mellső végéi lesülyeaati. A (4 mallaő keret befelé mozgásával egyidejűleg a kúpkerék áttérés a (d) oldalkeretet is befelé mozgatja, még pedig valamivel előbb, mint a mellső keretet úgy, hogy a mellső keret végének mozgását nem gátolja, másrészt pedig végével nem éri az akadályt. Ha az akadály az oldalkeretet éri, mi néha megtörténik, ha valaki megcsúszik vagy ha valaki kocsi elől félre ugrik, vagy ha valamely tárgy rá esik, az oldalkeret fog befelé lengeni, de ugyanekkor a mellső kerék is hátrafelé leng és a mentő teknő leesik, hogy az akadályt fölfoghassa. Mint az a rajzokból kitűnik, az oldalkeret mellső éle bizonyos távolságban van a mellső keret mögött úgy, hogy a mellső keret szabadon hátrafelé lenghessen. A keretek hosszúsági irányban beállítható tartókarokból és két-két, fából készült harántrúdból állanak, melyek a mellső keretnél meg vannak görbítve ágy, hogy végük az oldalkeret végeinek közelébe érjenek (1. a 3. ábrát.) A kétféle keret tartókarjai a megfelelő tengelyre föl lehetnek ékelve, hogy azonban a keret akkor, mikor a kocsi hátsó végén van alkalmazva, hátrafelé lenghessen a tartókarokat a tengelyeikre lazán is fölhúzhatjuk, mely esetben a keret a tengelyét csakis akkor fogja működtetni, mikor az a tengely egy ütközőjét éri. Ebből a célból a keret tengelyén egy beállítható és rögzíthető (p) persely van alkalmazva, melynek közvetlenül a keret fölfüggesztő karja mögött fekvő (pl) karja van úgy, hogy a keret kifelé lengésénél a könyök emelőt be nem hajlítja, de azonnal behajlítja, azt, amint befelé kezd mozogni. Hogy a mentő vályú mellső élét a pályatestre leszorítva tarthassuk, a szerelésére szolgáló részen egy (q) kilincset alkalmazhatunk (2. ábra), mely akkor amikor a mentő vályúmellső, éle lefelé szorulja (j) emelőkar fogaaásába fogódzik és így meggátolja, hogy a mentő vályú fölhúzatása előtt fölemelkedjék. A fölfüggesztokarok mindegyike két-két részből állhat, ezek egyike vagy mindkét' teje hasítékokkal leket ellátva úgy, hogy aa alsó részt a fölső rétiben hosszanti irányban el lehessen tolni és a möködtatő