52458. lajstromszámú szabadalom • Ellenállás elektromos kemencék számára

— 2 — letének hajlásszöge körülbelül 30 fok lehet. Az ily módon összeállított ellenállás a kemence kamrájának feneke fölött a befelé nyúló tűzálló (s) téglákból álló sor által lehet alátámasztva úgy, hogy az alsó rétegben vagy sorban lévő rudak végei a téglákra fekszenek föl. Világos, hogy a rudaknak ily elrendezésénél az elektromos vezetőképesség vagy ellenállás a kontaktusok számától függ, melyeknek összege a rudak átmérője, hosszúsága, egymáshoz képest való elrendezése és az ellenállásnak a sarkok között lévő hosszúsága által szabályozható. Ha azonban a rudak a később leírt módon vannak elrendezve, bármily nagy is az elektromos ellenállás, az egész ellenállástest úgyszólván egyes tagokból van összetéve úgy, hogy az . egész tömegében önműködően szabályozódik a nagy hőmérséklet által okozott kiterjedésekhez vagy összehúzódásokhoz képest, melyek ily anyagban előfordulnak. Ennek következtében az ellenállás vezetőképességét fizikai összenyomás vagy nyújtás jelentékenyen nem befolyásolhatja úgy, mintha egyes részei mereven volnának egymással összekötve; tehát nemcsak a munkafolyamat kívülről való szabályozásának nehézségei vannak a legkisebb mértékre leszállítva, hanem gyakorlatilag állandó terhelés is könnyen tartható fönn, ami a kemence működésének eszményi módja. Azonkívül, ha több rúd elég és széthull, azoknak helyére más rudak gördülnek, ami az egész ellenállás élettartamát meghosszabbítja. A gyakorlatban azt tapasztalták, hogy egyenlő hosszúságú és átmérőjű, egyenletesen egymással érintkező több rúdból álló ellenállásnál a legnagyobb hőmérséklet a rudak legalsó rétegének vagy sorának az azokat alátámasztó tűzálló tartókkal való érintkezési helyén lép föl. Tényleg a tűzálló tartók ily körülmények között a legkisebb tartósságú alkatrészek. Ezen jelenség oka az, hogy az egész ellenállás súlyát a tűzálló tartók aránylag rövid vonalak mentén támasztják alá és hogy ezek a vonalak jelentékeny fölület nélkül való kontaktust szolgáltatnak. Azonfölül az áram által a rudaknak a tűzálló tartókkal való érintkezése helyén kifejtett hő nem sugározhat ki oly gyorsan, mint az ellenállás egyéb részeinél, tehát a rudaknak ezeken a részein túlságos nagy hőmérséklet fejlődik, minek következtében a tűzálló tartók tönkre mennek. Ezt a hiányt a szénrudak és az azokat alátámasztó tűzálló tartók között lévő érintkzeési fölület nagyobbítása által teljesen megszüntetjük, miáltal az érintkezési fölület egységére eső nyomást csökkentjük és a nagy hőmérsékletre hevített tűzálló tartók feszültségét enyhítjük. A rudaknak a tűzálló tartókra fölfekvő végeit előnyösen egymástól elszigeteljük, hogy az áram a rudak ezen részein át ne haladhasson és itt hő ne fejlődhessen. Ennek következtében a tűzálló tartók ugyanoly tartósak, mint a kemence egyéb részei, valamint a berendezés elektromos teljesítő képessége növelhető. A szénrudak és a tűzálló tartók feszültségének ily csökkentése különböző módon foganatosítható. Az 1. és 3. ábra szerint az alsó sorban lévő rudak végei félkörkeresztmetszetüek és sík (d9) fölületükkel az (s) tartókra támaszkodnak. A 6. és 7. ábrán az alsó rétegben lévő rudak végeinek (dlO) keresztmetszete négyzetes, miáltal a szükséges fölfekvési fölület és a rudak végeinek egymástól való szigetelése biztosítva van. A 8. és 9. ábrán a tűzálló tartó körívalakú (dll) kivágásokkal van ellátva, melyekbe az alsó rétegben vagy sorban lévő rudak fekszenek. Az alsó rétegben lévő rudak, mint látható, vékonyabbak, mint a fölöttük lévő (dl2) rudak, melyek viszont rövidebbek úgy, hogy nem nyúlnak teljesen a támasztó fölület fölé. A 10. és 11. ábrán föltüntetett elrendezés ugyanolyan, mint a 8. és 9. ábrán látható, azzal a különbséggel, hogy a kivágásoknak egymástól való távolsága és a rudak átmérője oly nagy, hogy a vízszintes oldalirányú kontaktusok meg vannak szakítva, minek következtében a kontaktusok száma csökkent, az elektromos ellenállás pedig növekedett. Az ily módon keletkezett hézagok szemcsézett szénnel tölthetők ki, ami az ellenállást lényegesen megváltoztatja;