52257. lajstromszámú szabadalom • Villamos ívlámpa

— 8 — hasonlók is. A 3. ábra szerinti garat az ütögetővel különösen egyszerű elrendezés, mert ennél a garat maga tartánynak használható és az egész adagolószerkezet a (t) kalapácsból áll, míg a kiömlő mennyiség szabályozására az (u) fojtószelep elegendő. A többi elrendezésnél a kiömlés szabályozása körülményesebb. A világítási anyagnak vezetésére az adagolótól az ívig különleges berendezésre van szükség. Az anyag az ívhez oldalt elhelyezett lejtősen végződő csövön vagy vályún át vezethető, amint az a 4. ábrából látható, vagy pedig az egyik áramvezetőn át. Az anyagvezetésre a legelőnyösebb elrendezéseket az egymás fölött álló elektródák engedik meg. Ily esetben a fölső pólus mozgékony eső gyanánt képezhető ki, melyen át a világítási anyag az ívbe szóródik (1., 2. és 3. ábrák). Egy előnyös elrendezést képez továbbá az 5. ábrában föltüntetett kivitel, mely szerint a fölső elektródát közvetlenül az ív fölött egy tölcsér fogja körül 1—3 mm. légközzel. E tölcsér egyúttal hófogónak képezhető ki. A világítási anyagot a tölcsérbe oldalt vezetjük be. Az (y) légköznek betömődését meggátolja az, hogy az elektróda folyton mozgásban van. A ferdén elhelyezett elektródáknál az anyagtartány közvetlenül a hőfogó fölött helyezhető el és ezáltal a vezetőcső megtakarítható. Egyébként ferde elektródáknál legelőnyösebb tolyékony, gőz, vagy gázállapotú világítási anyagot használni, amely az elektródákon át jut az égési térbe. Minden esetben jó adagolás lehetséges alulról az alsó elektródán át, vagy ferde elektródáknál egy megfelelő szerkezeten át, amely a szilárd és folyékony állapotú világítási anyagoknál egy tányér, a gázállapotú és folyékony anyagoknál egy fecskendőcső lehet. Az adagoló szerkezet periodikus mozga^ tása a mozgékony elektródák közreműködésével találmányunk szerint ütközők útján eszközlendő, amelyek az elektródák fegyverzetére v&nnak fölerősítve és amelyek az adagolóra.vagy közvetlenül mechanikai nyomással hatnak vagy pedig mechanikai vagy elektromechanikai segédkészüléket hoznak működésbe. A közvetlenül mozgatott adagoló kivitele a legegyszerűbb, azonban ez növeli az áramfogyasztást, mert az adagoló mozgatásához aránylag jelentékeny erőre van szükség. A mechanikai vagy elektromechanikai segédkészülék által a mozgékony elektróda tehermentesíttetik és munkája egy kis kapcsolóemeltyű vagy áramkapcsoló mozgatására szorítkozik, melyek egy óraművet vagy egy a külső áramkörre kapcsolt relaist hoznak működésbe. Ilymódon csökken a lámpa saját erőfogyasztása és főtekercsének terhelése, másrészt jelentékenyen fokozódik a mozgékony elektróda mozgékonysága és ezzel a lámpa szabályozásának jósága. Ezenkívül lehetővé válik az, hogy az adagolószerkezet mozgatására szükség esetén bármily nagy segéderő alkalmaztassék. Az elektromechanikai adagolásnál a relaistekercs állandó terhelésének és az ezzel járó munkaveszteségek elkerülésére a találmány szerint rövidzárási kapcsolás alkalmazandó, amely a relaist rendesen áthidalja és csak időnként a szabályozás céljára enged beléje áramot. Az elektródák anyagául a kísérletek eredményei szerint egyaránt alkalmazható a szén vagy a fém, vagyis az ívben könnyen elégő vagy gyakorlatilag el nem égő anyag. Az egyik elektróda lehet elégethető és a másik el nem égethető is. Az áramvezetők mindenik esetben úgy rendezhetők el, hogy az égés közben csak nagyon kevéssé fogynak. A fölső elektródának nagyon alkalmas egy nagy keresztmetszetű rézvezető. Azonban a réz jó melegvezetőképessége az ív hőfokát alacsonyan tartja és azért a fényerő kevés. Ez okból előnyösebb a rosszvezető elektróda anyag használása, melynek vezetőképességét esetleg lehetőleg kisméretű fémbetét által lehet okozni. A függélyesen egymásfölött elrendezett elektródájú lámpáknál az alsó elektródának célszerű nagyobb keresztmetszetet adni, mint amilyen a fölsőé, hogy egyrészt a reászórt világítási anyag a széleken le ne húlljen és másrészt, hogy amennyiben az égési