52257. lajstromszámú szabadalom • Villamos ívlámpa
— i -folyamat emészti, lehetőleg lapos fölülettel égjen le. A nehezen elégő alsó elektródákat legcélszerűbb laposra reszelni vagy honiorúra kivájni. A világítási anyag adagolásának olyan bőnek kell lennie, hogy az alsó elektróda még akkor is csak keveset égjen le, ha éghető anyagból, van, mert rendeltetése csak az, hogy a világítási anyag részére tányérként szolgáljon. Ha az alsó elektróda közönséges szénből való, akkor a lapos leégést rézzel való bevonása előmozdítja. Az utóbb mondottak az olyan tányérokra is érvényesek, amelyeken nem folyik áram keresztül. Ilyenek az. egymás mellett vágy pedig ferdén álló elektródáknál alkalmazott tányérok. Ha az elektróda tányérként használtatik, akkor á hálózat.-(- pólusára kapcsolandó. Por állapotú világítási anyagul egyaránt használható a tiszta szén vagy bármilyen fényhatású anyagkeverék; Egy ilyen új rendszerű lámpával igen egyszerűen kipróbálható a különféle világítási anyagok fényereje és hatása. Az előzőkben ismertetett lényegesebb sajátságokat a csatolt öt ábra megvilágítja. Valamennyi egymásfölött álló elektródájú lámpát mutat be. Az (a) alsó elektróda rögzítve van ; a (b) fölső elektróda csőalakú és a (c) lebegő solenoid-magba foglalva a lámpa egyetlen (f) szabályozó tekercsének középvonalában van elhelyezne; A világítási anyag az (i) tartányban van. Az 1. ábrában áz anyagot a íartányból egy (k) lapátkerék (g) lapátjai a (k) tölcsérbe kotorják, ahonnét a (d) tölcséren át az (a) kivájt éléktróáára hull. A : 2. ábrában az anyagot a (é) tölcsérbe az "(m) ádagolóesiga szórja "be * a (d) tölcsért azonban nem az eltektróda hordja, Bátíeiü ai rögzítve van« A tölcsérbőt egy (v) cső vezeti áz anyagot á« elektródába. Áz Elektródára csak áz (n) szigetéit ütköző nehezedik. 'Az ábrázolt, "el* röfldézésnél áz ütköző az < (ö) éinöltyö len^ótóáéá Sltal egy (F) séfeédrelaíst búz H&Ő-köáésbe úgyi liógy éz áz -(s) fégyvíetzétet töágáhóz j üúzfcá,: á (w) kilincs' ségélyével á (z) fogaskereket és ezzel az (m) adagolód csigát elforgatja. A 2. ábra szerinti relaiskapcsoló a következő módon működik: Az (o) emeltyű (kapcsoló) nyugalmi helyzetében a szigetelve reáerősített (p) érintkező a (q) ellenérintkezőn nyugszik; az (r) relais ekkor rövidre van zárva és az áram az (1) plusvezetékből az (a) alsó elektródán, az íven a (b) elektródán, a (2)-nél hozzákapcsolt (f) tekercsen a (3) és (4) vezetőkön és a. (q) érintkezőn át az (5) minusvezetékbe megy. Amikor az (n) ütköző az (o) emeltyűt lenyomja, akkor a (p) érintkező (q)-ról fölemeltetik és az áramkör itt megszakad. Ekkor az áramnak a (3) vezetékből a (6) vezetéken és az (r) relaistekercsen át kell az (5) minusvezetékbe folynia; a relais fölgerjed és a föntemlített módon működésbe jön. A 3. ábrában ugyanez a relaiskapcsoló a (t) ütögetőt hozza működésbe. Ez az ábra egy igen egyszerű szerkezetet mutat, amelynél nincs külön anyagtartány, hanem a garat maga szolgál tartány gyanánt. Itt az átmenő anyag mennyiségét egy (n) fojtószelep szabályozza. A 4. és az 5. ábrát már fönnebb ismertettük. Az eddig tárgyalt adagolástól eltérően a világítási anyag a beszórás helyett, beföcskendezés vagy befúvás útján is adagolható, ami azonban nem olyan előnyös. A beszórásnak az a nagy előnye van, hogy az ívet nem zavarja, míg a többi eljárásnál az ív zavarása el nem kerülhető. A beszórás előnyei legjobban úgy használhatók ki, ha az ismept kiviteli példák módjára az elektródák egymás fölött vannak elhelyezve eáőalakú fölső elektródával és a világítási anyagot ezen átszórjuk az alsó elektródám A fölső elektróda csövessége jniatfc az ív az 1- ábrában föltüntetett helyzetet foglalja el úgy, hogy a lehulló anyag nem zavarja. A lehullott világítási anyag megolvad, azután lassanként elgőzölög ésígy esák gázalakban jsa . az íyb& > • A könnyű ivképgődés és níjragyújtás biztosítása végett célraerú egy külön gyújtósaeífkezetet' alkalmazni, • amely«az • elektródák közvetlen összeköttetése altat az esete
