52251. lajstromszámú szabadalom • Áramkörválogató relais és ezzel működtetett betűnyomó távíróberendezés
radnak és áram csak az (53) solenoidban keringhet. A 13. ábra ezen áramkörválogató relaisnek betűnyomós távíróhoz való legcélszerűbb kiviteli alakját oldalnézetben és alaprajzban ábrázolja. A csuklós vagy rugalmas (21, 22 stb.) horgonykarok egyik végükkel az (R) állítócsavaron nyugszanak és a vonaláramkörbe iktatott (M) mágnes ezen végek fölött foglal helyet. A billentyűk másik vége legyező alakban szétterül úgy, hogy ezen végekhez az egyes betűk mozgatására szolgáló mellékáramkörök drótjai erősíthetők. A 6. ábrán lévő relais-kivitelnél az elektromágnes több (M1 , M2 stb.) mágnesre van osztva és az egymással vezető összeköttetésben álló (21—24) horgonykarok fokozatos működése azáltal van elérve, hogy ezen elektromágnesek különböző erősségűek, ami az ábrán különböző számú tekercsekkel van jelölve. A horgonykarok kontaktusai szintén úgy vannak elrendezve, hogy a karok bizonyos számának elmozdulásakor az (51—54) mellékáramkörök közül csakis egy bizonyos meghatározott áramkör jöhet működésbe. A találmányt képező összes relais-kiviteleknél az a cél, hogy a főáramkör erősségi tokainak megfelelően a relaisnek egy bizonyos számú horgonykarja mozduljon el. Ez a különböző kivitelek szerint el van érve azáltal, hogy a horgonykarok az elektromágnestől vagy mágnesektől (1. és 5. ábra), vagy pedig egy vagy több, ettől független, állandó mágnestől vagy elektromágnestől (3. ábra) lépcsőzetesen különböző távolságokban vannak elhelyezve, vagy pedig a főáramkörben lévő mágnesek különböző erősségűek (6. ábra), vagy a horgonykarok különböző súly- vagy rűgóeilenállással vannak megterhelve. E két utóbbi eset a (10) és (11) ábrán van föltiintetve, ahol a (21—24) horgonykarok fokozatosan vastagodó, illetve hosszabbodó, tehát különböző súlyú, illetve különböző rúgóellenállású kivitelben vannak előállítva. A 7., illetve 9. ábra a 2., illetve 4. ábra szerinti relais-kivitelnek oly módosítását ábrázolja, amelynél a (21, 22 stb.) horgonykarok mágneses rudakból állnak és így ugyanazon számú horgonykar mellett kétszer annyi mellékáramkör működtethető, ha a főáramkör iránya is megváltoztathatóvá van téve. Amint a 9. ábrán föltüntetett vázlatos alaprajzon látható, az egymással vezetően összekötött (21 — 24) mágneskarokhoz két-két (41, 411 ), (42, 421 ) stb. kontaktus tartozik, amelyeknek segélyével a karok az (51—54) vagy (511 —541 ) mellékáramköröket zárják, aszerint, amint az (M) elektromágnes által vonzatnak vagy taszíttatnak. A 12. ábra az 5. ábrán látható kivitelnek oly módosítását mutatja, amelynél a főáramkör irányváltoztatása esetén a horgonykarok által létesített mellékáramkörök iránya is megváltozik és így egy bizonyos számú horgonykar a mellékáramkörök segélyével kétszerte annyi műveletet végezhet. Hogy a főáram irányának megváltoztatásakor a mellékáramkörök iránya is megváltozzék, a főáramkör mágneses mezejében (x) és (y) állandó mágnesek által alkotott billentyűk vannak oly módon elhelyezve, hogy ezen billentyűk a főáramkör iránya szerint vonza vagy taszítja a mellékáramkör (p) forrásának pólusait, átváltó kontaktusok segítségével, fölcserélik. Ha most a mellékáramkörök solenoidjainak armatúráit szintén állandó mágnesekké tesszük, akkor a kétféle áramiránynak megfelelően szintén kétféle munkát vagy kétféle újabb kapcsolást végezhetünk a mellékáramkörrel. Az (54) solenoidnak pl. két (64 és 641 ) armatúrája van, amelyek csuklócsapok körül elbillenthető állandó-mágnesek és egynevű plusszaikkal a solenoidnak egy-egy vége felé fordulnak úgy, hogy egy bizonyos áramiránynál csak az egyik armatúra közeledhetik a solenoid magjához. Az (51) solenoid (61) armatúráját szintén állandó mágnesnek gondolva, ezen armatúra a különböző áramirányoknak megfelelően majd vonzva, majd taszítva végezhet különböző munkát vagy kapcsolást. Megjegyzendő, hogy az ábrákon föltűn-
