52136. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet
— !0 -gerelh etjük ki, avagy pedig akkor hengereljük készre a szalagot, ha azt előbb forrasztás vagy hegesztés segélyével zártuk. Ezen utóbbi esetben a hengerlés az összeköttetési helyre is szorítkozhatik. A kihengerlés által a rugalmassági határt a legmagasabb értékre hozzuk. Egyidejűleg a szalagnak a kellő hosszúságot adjuk, melyre az illető hajtóműnél szükség van. Adott hajtóműnél alkalmazandó végtelen fómszalag szükségelt hosszát következőképpen állapítjuk meg: Csekély szélességű és 1 mm2 keresztmetszetű mérőszalagot, mely meghatározott terhelésű feszítést megengedő feszítőszerkezettel van ellátva, helyezünk azon szalagtárcsákra, melyeken a készítendő szalagnak kell futnia és a megfeszített állapotban leolvassuk a szalag hoszszát. Ily módon a szalag hosszát mindjárt a behajlásnak tekintetbevételével pontosan meghatározhatjuk. Azon értéket, melyet ezen mérőszalag a készítendő szalag hoszszának megad, a szalag kihengerlésénél alapul vehetjük. A mérőszalagnak ily módon való használatánál a behajlásból eredő hibát teljesen elkerüljük, ami annak a fölismerésén alapszik, hogy minden szalag fajlagos feszítésnél és ugyanazon alátámasztási távolságnál ugyanazon behajlást szenvedi, a keresztmetszettől függetlenül. Ezen mérési eljárás segélyével lehetővé tesszük, hogy a szalagokat a milliméter törtrészéig pontosan állítsuk elő úgy, hogy a szalag a fölszerelés után pontosan a szükséges feszültségnek lesz alávetve. A föntiek főképen a végnélküli szalagok előállítósára vonatkoztak, azonban a találmány szerint szerkesztett áttételt vagy hajtóművet gyakran használhatjuk nyitott szalaggal fölszerelt hajtóműveknél pl. fölvonóknál. A nyitott szalagokra nézve lényegében ugyanazon szabályok állanak a keresztmetszetet illetőleg, mint a zárt szalagoknál. Azonban tekintetbe kell vennünk, hogy ezen, többnyire lassan járó hajtóműveknél a centrifugális erő elhanyagolható és hogy a hőmérséklet ingadozások következtében föllépő hosszváltozásokat a függő teher magától kiegyenlíti. Rövid fölvonóknál összeköttetési helyek nem fordulnak elő a szalagban úgy, hogy ez esetben a szalag teljes szilárdságát vehetjük a vastagság meghatározásánál alapul. Nagyobb szalaghosszaknál, amilyenekre bányafölvonóknál van szükség, a szalagot több részből kell összeállítani, mivel acélszalagokat eddig csupán korlátolt hosszban tudnak előállítani. Ily esetekben a szilárdsági és vastagsági meghatározásoknál ugyanazok állanak, amiket a végnélküli szalagok kapcsolási helyeire nézve mondottunk. Ha fölvonószalagoknál a szalagvégek kapcsolására merev kapcsolózárat vagy merev kapcsolást akarunk használni, amint ezt a 14—19. ábra kapcsán véguélküli szalagokra nézve írtuk le, úgy a kapcsolózár hátlemezét arra való tekintettel sajátosan kell képeznünk, hogy a zár a szalagnak a dobra való fölcsavarása alkalmával a szalag egyes menetei közé kerül és az utánakövetkező meneteknek a zár hátlapjához kell simulniok. Ha a zár hátlapjának alkalmatlan, úgy elfordulhat, hogy az ehhez való símulásra kényszerített szalag, különösen gyakori föl- és lecsavarásnál oly erős hajlítási igénybevételnek van alávetve, hogy elszakad. Ezért ezen záraknál a zárhátnak úgy a belső oldalát, amelyhez a szalagvégeket erősítjük, mint a külső oldalt is folytonosan és enyhén görbülő fölületekkel kell ellátni, hogy a szalag törését megakadályozzuk. Fölvonószalagok számára szolgáló alkalmas záralakot mutat a 22. ábra. A szalagok (a, b) végei a (c) belső oldalon a föntebb leírt módok egyikével megerősíttetnek. A belső fölület előnyösen oly görbületi sugarat kap, mely valamivel kisebb, minta a (t) dob (r2) görbületi sugara. A (c) homorú görbülethez két oldalt a fönt leírt domború (d, e) legördülési fölületek csatlakoznak (r3) görbületi sugárral. Az (f) hátnak egyrészt nem szabad nagyon erősen görbülnie, először mert a hátfelé kerülő szalag a dobra való fölcsavarás alkalmával túlságnsan hajlíttatnék és ezért szükségtelenül vékonyra és megfelelően szélesre volna méretezendő, másodszor pedig mivel
