52136. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet

— 1 I «nnek folytán a belső fölület hosszabb volna, i mint a hátlap úgy, hogy lehetetlen szerkezet jönne létre. Másrészről a hátnak nem szabad nagyon laposnak lennie, mert a hát felé fekvő szalag a hát végéről a dobra való átmenet helyén törést szenvedne. A bát számára célszerű görbületi sugár oly (r4) sugár, mely a dob (r2) sugarának körülbelül fele. Ezen sugárnál az (f) hátlap ugyan valamivel hosszabb, mint a belső lap, melynek csupán a párhuzamos (r3) sugarakig kellene érnie, azonban ezeket hátrány nélkül meghosszabbíthatjuk a (G, H) pontokig, vagyis a zárhátának végpontjáig melyektől a szalag érintő irányban fut a dob kerületére. Ha a hajtómű számára nem használhatunk rugalmas vagy beállítható tárcsákat, melyeknek segélyével a fölhelyezett szalagot utólag lehet megfeszíteni, úgy gyakran a kész szalagot úgy kell felhelyeznünk, hogy ha a tárcsa legmagasabb pontját elérte, éppen a helyes feszültséggel bírjon. Ennek elérésére célszerűen a tárcsák oldalán a már említett (k) fölfutókúpot alkalmazzuk, amilyet a 23., 24. és 25. ábrák mutatnak. Ekkor a szalagot a kúp elejére aránylag lazán fektetjük föl és azután, mialatt a tárcsákat lassan forgatjuk, fokozatosan visszük a kúp legmagasabb helyére, azáltal, hogy gyenge nyomást fejtünk ki oldalirányban a szalagokra, míg ezek a legmagasabb pontot el nem érték. Oly esetekben, amidőn szükséges, hogy a találmány szerinti szalagokat, ezen célra alkalmatlan tárcsákon használjuk, pl. ha utólag akarunk bőrszíjat fémszalaggal helyettesíteni, úgy ajánlatos, a tárcsákat súrlódási bevonattal ellátni. Ismeretes ugyan szíjtárcsáknak a szíjcsúszás megakadályozása végett súrlódási bevonatokkal ellátni, azonban nem lehet ugyanezen ismert eszközöket közvetlenül a fémszalag-hajtásokra használandó tárcsákra átvinni, mivel egyrészről a fémmel szemben más súrlódási viszonyok állanak fönn, mint a bőrrel szemben, másrészről pedig a fémszalagok a tárcsákhoz képest rendes üzemben nem csúsznak el (már mint hosszirányban), de elcsúsz-i hatnak hirtelen lökések, pl. hirtelen terhelésváltozások alkalmával és különösen gyakori fémszalagoknál az igyekezet az oldalirányban való lecsúszásra. Ezen viszonyok nehézzé tették, hogy- alkalmas súrlódási bevonatot találjunk, különösen mivel ennek még azon tulajdonsággal is kell bírnia, hogy kényelmesen és biztosan legyen a tárcsára helyezhető és megerősíthető. A találmány értelmében alkalmas bevonat gyanánt parafát vagy linoleumot, avagy szöveteket (vásznat) alkalmazunk. Ezen anyagok különösen fémszalagok számára rendkívül alkalmasak, mivel mozgási súrlódási együtthatójuk igen nagy úgy, hogy erőlökések folytán keletkező gyorsulások ismét gyorsan megszüntettetnek és még azért is, mivel ezen anyagok a tárcsával ragasztóanyag segélyével összekötve, végükön egymásba jól zárhatókés oly módon erősíthetők föl, hogy maga a fölerősítés által a legegyszerűbb módon létesíthető az erőátvitelre szolgáló fémazalag kellő feszültsége, mely szükség szerint fokozatosan szabályozható, amint ez ké3Őbb részletesebben le van írva. A vászon, a linóleum vagy a parafa, vagy egyetlen elegendő vastag rétegben, vagy pedig több egymás fölött fekvő rétegben alkalmazható. Ha egyetlen réteget alkalmazunk, úgy célszerű a bevonatot már előre a kellő hosszra vágni, a tárcsát vagy a bevonatot alkalmas ragasztóanyaggal pl. sellakkeverékekkel bevonni és ezután a bevonatot fölhelyezni. A bevonat két végét emellett közös, a tárcsán maradó fémkapocs segélyével úgy tarthassuk össze, hogy a bevonat a tárcsát bizonyos fokú, természetesen csekély, feszültséggel övezze, miáltal a bevonat kellő tartása elősegíttetik. Ily módon több réteget helyezhetünk egymás fölé. A szalagot ezen esetekben a szokásos, vagy fönt leírt módon utólag helyezhetjük föl. A bevonat alkalmazása azonban akkor jár különös előnyökkel, ha a bevonat fölhelyezését arra használjuk föl, hogy a fémszalagban a kellő feszültséget idézzük elő. Ezen célból a következőképen járunk el: A fémszalagot a bevonattal még el nem