52136. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet

— 9 -belső részből, mely a központi (c) csavarok segélyével van az (a) hátrésszel összekötve. Az (a) hátrészben két sor (e) pecek van megerősítve, melyek alul kissé kiállnak a hátrészből és ezen kiálló végeikkel a szalagok megfelelő lyukaiban nyúlnak és ezeket tökéletesen, habár kényszer nélkül kitöltik. A kapcsolás a következőképen történik. A szalagvégeket lyukaikkal az (e) peckek kiálló végeire illesztjük, ezután a belső (b) részt helyezzük rá és a (c) csavarokkal megerősítjük, célszerűen pedig előzőleg a két zárré3z közötti teret forrasszal töltjük ki és a csavarokat még ezen forrasz megmerevedése előtt szorítjuk meg. A 18. ábra egy más alakot mutat, melynél az (e) peckek és (c) csavarok egyesítve vannak. Itt az (a) és (b) rész az (f) csavarok segélyével köttetik össze, mely csavarok pontosan a szalagvégek lyukain mennek keresztül, mimellett célszerű a (b) rész lyukait anyamenetekkel ellátni. A rajzban jobb- és baloldalt csak egy-egy csavarsor van alkalmazva, mivel ez itt elegendő. Ha ezen kapcsolatot úgy létesítjük, hogy közben még csöppfolyós forrasz tölti ki a hézagokat, úgy különösen biztos és szilárd kapcsolatra teszünk szert. A forrasz a még esetleg megmaradó szabad tereket kitölti úgy, hogy a csavarok éppen úgy működnek, mint az illesztőpeckek és csupán veszélytelen ny íróigénybe vételeket idézhetnek elő a fémszalagban. A föltüntetett fejes csavarok helyett anyás •csavarokat is alkalmazhatunk, amidőn a zár belső része elmaradhat. Az illesztőpeckek által való vonóerőátvitelt a föntebb leírt pont- vagy vonalas forrasztással helyettesíthetjük, mely úgyszólván egyesíti magában az illesztőpeckek és a forrasztás hatását. Emellett a szalag fölületének nagyobb számú avagy egyetlen pontsorát kötjük össze és pedig célszerűen •elektromos forrasztás segélyével a zár hátlapjával. Forrasztás helyett hegesztést is alkalmazhatunk. A 19. ábra oly záralakot mutat, mely a 14. és 15. ábrabelinél tökéletesebb. Ez •utóbbi ábrák szerint azon görbe, melynek mentén a szalagvégek a merev zárrészre vannak erősítve, közvetlenül a (c) legördülő fölületbe megy át, melyhez a szalag az egyenes futás alkalmával fekszik és amelyről a tárcsán való körülfutás alkalmával eltávozik. Kitűnt, hogy célszerű ezen két görbület közé egy biztonsági görbületet iktatni, mivel elfordulhat, hogy a szalag rázások vagy más véletlen folytán meszszebb távozik vagy akar távozni a zárrésztől, mint ahogyan ez a legördülő-fölületnek megfelel. Ezen biztonsági görbének nem szabad ugyanazon kis sugárral bírnia, mint a beszorítás helyén alkalmazott görbe fölü-Jetnek, mivel ezen a helyen a szalag hajlítása változik és «gy a szalag könnyen elszakadhatna. A görbületi sugarat célszerűen ugyanoly nagyra választjuk, mint a rendes legördülési fölületét. Ekkor a 19. ábrában föltüntetett alak keletkezik, melynél (s) a beszorítási görbe, (sl) a rendes legördülési görbe és (s2) a biztonsági görbe, amidőn (rl) a beszorítási hely görbéjének görbületi sugara, (r) pedig a legördülési és a biztonsági görbének görbületi sugara. Később oly kapcsolat van ismertetve, mely dobokra fölcsavart fölvonószalagok számára alkalmas. A szalagvégeknek illesztőpeckek és forrasztás, vagy elektromos ponthegesztés segélyével való kapcsolása nem csupán merev, hanem hajlékony kapcsolórészek segélyével is eszközölhető. A 20. és 21. ábra oly kapcsolás fölül és oldalnézetét tünteti föl, melynél a hajlékony (a) kapcsolóbádoglemez van a két (b) szalagvég felé fektetve és az említett módon megerősítve. A kapcsolóbádoglemez végei le vannnak keskenyítve, hogy a feszültségi átmenet fokozatos legyen. Ezen kapcsolás rokon kivitel a 7—11. ábrabeli kapcsolással. A végnélküli fémszalagnak legnagyobb és legegyenletesebb szilárdságát azáltal érjük el, ha a szalag még elkészítése előtt végnélküli zárt alakkal bír és ezen alakban munkáltatik ki a megfelelő hosszra. Ennek elérésére a szalagokat vagy egy merev gyűrűből, vagy pedig csődarabból hen-