52136. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet
- 8 — közé a (d) szalag ill. a szalag végei vannak befogva. Az (f) és (g) részek közös érintkező fölülete, melyre a szalag meg van erősítve, oly módon van görbítve, hogy az (n) görbületi fölület fokozatosan a (c) legördülési vagy lefejtési fölül etekbe megy át. Az (a) fölület erősebben görbülhet, mint a (c) fölület, mivel az (n) fölületen a szalag hajlítási igénybevétele állandó. Az (r') görbületi sugár az (r) görbületi sugárnak fele vagy harmada is lehet. A (c) legördülési fölületeknek a találmány értelmében ismét annyira kell nyulniok, hogy a két szélső (r) görbületi sugár egymással párhuzamos legyen. Ezen foganatosítási alak a 14. ábrabelivel szemben annyiban előnyösebb, hogy rövidebb, mivel a szalagot elég biztosan lehet már rövidebb részen is fölforrasztani. A két kapcsoló zárrésznek összekötését eszközlő csavar lazulását azáltal akadályozhatjuk meg, hogy a csavarokat meghúzzuk, mialatt a szalag fölforrasztására szolgáló forrasz még folyós, miáltal a megmerevedő forrasz a csavarok föltétlen biztosítását eszközli. A csavarok oldásakor a forrasztási helyet meg kell melegíteni. Ha a 15. ábrabeli merev darabot kapcsolózár gyanánt használjuk és ha a szalagot lágy forrasz segélyével kötjük össze a zárral, úgy a következő eljárást használhatjuk célszerűen. Először a szalagok végeit és a zárrészeket a forrasztó fémmel bevonjuk. Ezután egy vonalzóra a helyes helyzetben megerősítjük a szalagvégeket és a zár belső darabját, majd a zár külső darabját csavarokkal erősen fölcsavarjuk, ezután pedig a zárat kívülről óvatosan hevítjük, míg a forrasz megömlik, végül a csavarokat utánfeszítjük és az egészet azonnal lehűtjük. Ezen el járásnál a szalagot már helyesen föl kellett fektetnünk a tárcsák tengelyeire úgy, hogy csupán a tárcsákra kell a szalagot fölhelyezni, amit a később leírandó fölfutókúp segélyével eszközölhetünk. Lehetséges a kapcsolózárakat részekre osztani úgy, hogy ezen részek egymáshoz képest pl. jobb- és balmenetű csavarok vagy kicserélhető hevederek segélyével utánfeszíthetjük. A kapcsolózárnak javított szerkezete a 16—18. ábrában van föltüntetve. Itt a szalagok végei sajátos módon vannak a zárral összekötve. Ha ilynemű záraknál a szalagot a zár hátára fölszögecseljük, úgy a szögecslyukakbán, a lyúkak belső falától kiinduló repedések lépnek föl. Ezzel szemben a találmány szerint a szalagvégek húzását a zárra oly peckek segélyével visszük át, melyek a szalagnak megfelelő lyukait töltik ki, anélkül azonban, hogy a lyukak falaira nyomást fejtenének ki. Ezen peckeket célszerűen szilárdan erősítjük a zár hátrészébe. Ezen peckek emellett, ugyancsak a szegecsekkel ellentétben, a szalagnak csupán a tengelyre merőleges irányú mozgását akadályozzák meg ós a szalagot csupán nyírásra veszik igénybe, míg a szahgnak a zárral való összekötése a pecek tengelyének irányában, vagyis a szalagnak a peckekről való lecsúszása elleni biztosítása más eszközök pl. a szalag reáforrasztása és megszorítása segélyével történik. Különösen előnyös és biztos ilynemű megerősítés kétrészű (belső lemezzel és külső hátrésszel bíró) záraknál, abban áll, hogy az illesztőpeckeket csavarok gyanánt képezzük ki, melyek a zár két részét egymással összekötik és melyek a szalagvégeknek a zárrészek közé való beágyazására szolgáló forraszrétegen keresztülmennek, amidőn is célszerű a csavarokat még a forrasz megmerevedése előtt megfeszíteni. Ezen megerősítés nemcsupán a szalag kiszakadása ellen nyújt kettős biztonságot, hanem az egész kapcsolózárnak is, a két rész szilárd összeköttetése folytán fokozott merevséget és szilárdságot kölcsönöz úgy, hogy a zárat vékonyabbra szabhatjuk, mint különben ugyanazon föltételek mellett más megerősítési módnál. A 16. ábra mutat oly kétrészű zárat, melynél a szalag az illesztőpeckek által viszi át a húzóerőt a zárra. A 16. ábra ezen szerkezetet hosszmetszetben, a 17. ábra pedig fölülnézetben mutatja. A zár az (a) hátrészből áll, mely a (d) szalag számára szolgáló, fönt leírt legördülési fölületekkel van ellátva, továbbá a (b)