52131. lajstromszámú szabadalom • Lemezes beszélőgép

Megjelent 1911. évi május hó 22-én. MAGY. SZABADALMI KIR ..-^vNKl IPifc HIVAT A^y SZABADALMI L 52131. szám IX/D. OSZTÁLY. Lemezes beszélőgép. CARL LINDSTRÖM A.-G. BERLINBEN. A bejelentés napja 1910 szeptember hó 23-ika. Elsőbbsége 1910 március hó 1-je. Lemezes beszélőgépeknél a hangdoboznak a hangtölcsérrel való összekötésénél fontos körülményeket kell tekintetbe venni. A berendezésnek lehetőleg egyszerűnek, a kezelésnek pedig lehetőleg könnyen eszközölhetőnek kell lenni, mert a gépet általán ban gyakorlatlan és ügyetlen személyek kezelik, végül a hangokat lehetőleg erősen és tökéletesen hallhatóvá kell tenni. A hanglemez rovátkáin nyugvó tűnek bizonyos nyomással kell a hanglemezre fölfeküdnie, hogy a tű csúcsa a rovátkák profilúját biztosan és pontosan kövesse. A hanghullámoknak a hangdobozról a hangtölcsérre való átvitelére az úgynevezett hangkar szolgál, melynek vízszintes irányban forgathatónak kell lennie, hogy a hanglemez hatáskörébe be- és ebből kivezethető legyen. Eredetileg ezen hangkart abban a csuklóban, mely körül vízszintesen forgatható és melynél a hangtölcsér végébe torkol, függélyesen is forgathatóan rendezték el, a hangdobozt pedig az üreges hangkaron szilárdan alkalmazták. Ha tehát a tűt a hanglemezre helyezték, az egész hangkar is lesülyedt és súlya a hangdoboz súlyával együtt a tű fölfekvésére szükséges nyomást létesítette. Ezen berendezés i nagyon hiányos, mert ugyanazon csuklónak i egyidejűleg függélyes és vízszintes forgathatósága úgy mechanikai szempontból, mint a hangátvitelre nézve alkalmatlan szerkezetet eredményez. Azonkívül könnyen előfordulhatott, hogy a tű fölfekvési nyomása túlnagy volt. Ennek következtében a tű nehezen volt kicserélhető, minek folytán a tűnek önműködő kicserélésével is történtek kísérletek. Ezen hátrányok kiküszöbölésére a hangkarnak bizonyos mértékben való osztását ajánlották. A főcsuklónak a hangtölcsér végénél lévő első részét csak vízszintesen forgathatóan rendezték el. Ehhez oly ívalakú darab csatlakozott, mely csak függélyesen volt forgatható. Ily elrendezés által ugyan azon előnyt elérték, hogy a függélyesen forgatható ívdarab segélyével a hangdobozt fölfelé hajlíthatták úgy, hogy a tűket fölülről kényelmesen kicserélhették, míg az eredeti elrendezésnél a tűket alulról nehezen lehetett behelyezni. Ezen egyetlen előnyön kívül a külön ívdarabra erősített hangdoboznak azonban az eredeti szerkezettel szemben semmi más előnye sincsen, sőt inkább hátrányai vannak. A hangdoboz függélyes mozgatását lehetővé tevő csuklót ugyanis az eredeti elrendezéssel szemben csak a főcsuklótól elhelyezték.