52131. lajstromszámú szabadalom • Lemezes beszélőgép

A hanghullámok kedvezőtlen vezetése ugyanaz maradt, sőt még rosszabb lett. Az aránylag kis sugár szerint görbített ívdarab ugyanis a hanghullámokat kedvezőtlen módon kitéríti, ami a hang erejét és tisztaságát csökkenti. Egyúttal) az egész berendezés bonyolódottabb. Jelen találmány' célja mindezen hiányok megszüntetése. Ezen célbiól a hangdobozt nem vialamely szerkezeti részen, tehát a hangkaron vagy a hangkarral csuklósan összekötött ívdarabon szilárdan alkalmazzuk, hanem külön darab gyanánt képezzük ki és a hangkarraegyedül forgathatóan vagy lendíthetően vagy le vehetően erősítjük. Egyúttal oly mlcdon rendezzük el, hogy a tűt szintén fölül- | ről lehessen betenni. A találmány szerint továbbá a most már egyedül mozgatható hangdoboz a tűnek föllfekvésére szükséges nyomás létesítésére való nyomatékot is előidézi. Az új berendezés az összes régi berendezésekkel szemben azáltal tűnik ki, hogy először is annyira egyszerű, amint az eddig elérhető nem volt. Azonkívül még ja hang ereje és tökéletessége is jelentékenyen megjavult. A hang megjavítása első sorban a kis görbül'etű segédkar elhagyásának és annak következménye, hogy a hanghtiilámoknak a többszörös csuklóban való kedvezőtlen vezetése ki van küszöbölve. A zavarok, melyeket ez az ívdarab és ja többszörös csuklók ezelőtt okoztak, megszűnnek, mert a hanghullámok egyáltalárbaa csak kétszer jelentéktelen mértékben tereltetnek el és pedig a hangdoboz csatlakozási helyénél és a főcsukléban. Ezenkívül kísérletek igazolták, hogy különösen a hangdoboznak excenteres fölfüggesztése esetén a hang javításához a csővégnek a membránhoz valló excentricitása is hozzájárul. A mellékelt rajz a találmány tárgyának foganatosítási alakjait ábrázolja. Az 1. ábra az egész beszélőgép nézete, a 2. ábra az 1. ábrán láthatió kiviteli alakhoz tartozó hangdoboznak azt a helyzetélj mutatja, melynél a tű kicserélhető, a 3. ábra másik kiviteli alakot mutat, a 4. és 5. ábra nagyobb léptékben a hangdoboznak a hangkar végével való összeköttetése foganatosítását tünteti föl. Az 1. ábra szerint az (a) hangtölcsér végével a (b) főcsuklóba torkol, melyből az üreges (c) hangkar a (d) lemeztányér felé nyúlik. A (d) lemeztányér a hanglemez tartóját képezi. Az (a) hangkar a (b) főcsuklóban csak vízszintes síkban forgatható és egy darabból áll, melyen a hangdoboz lendíthetően és tevehetően van alkalmazva. A 3. ábra szerint a beszélőgép oly módon rendezhető be, hogy a hanghullámok kiindulási csőcsonkja a hangdoboz közepére van helyezve. Hogy az összeköttetés a ta-i lálmány értelmében mily módon legelőnyösebb, a 4. és 5. ábrábjól tűnik ki. A hangdoboz rövid csőcsonkjával, mely egyúttal a mechanikai összeköttetésre és a hanghullámok tovább vezetésére is való, a hangkarba nyúlik be. Az (a) hangkar a végén kiálló (f) peremmel van ellátva, mely meghatározott helyen (0 kiugrással és egy másik helyen (f") kivágással van ellátva. A hanglemez (g) pecekkel van fölszerelve, melynek megfelelően kiképezett feje az(f) perem mögé kapaszkodhat. A hangdobozt úgy tartjuk a hangkar vége elé, hogy a (g) pecek feje az (f") kivágáson át az (f) perem mögé kapcsolódjék, mire a hangdobozt úgy forgatjuk el, hogy a (g) pecek az (f") kivágástól elmozogjon. A hangdoboz ezáltal a hangkaron bajonettzárhoz hasonló módon van megerősítve és kiindulási csőcsonkja körül foroghat. A kiindulási csőcsonk központos elrendezése esetén a 3. ábra szerint az (e') hangdobozt előnyösen oly miődon képezzük ki, hogy a tű fölfekvésénél a fölfekvési nyomás létesítésére szükséges nyomaték, keletkezzék. Ez a hangdoboz tokjának megfelelő méretezése, illetve súlyelosztáea által vagy pl. külön (h) terhelő súly által érhető el. ' ' Az 1. és 2. ábrán láthatió foganatosítási alaknál a hanghullámok kiindulási csőcsonkja a hangdobozon nem központosán, hanem excentesen van elrendezve. A hang-