51632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyes rétegtervek, valamint tervek és katonai helyszínrajzok előállíására sárkány- vagy léghajófotogramok, valamint hajófödélzetről készített fényképészeti partfölvételek alapján

mos tengelybeosztásának adatai alapján le- ' hetővé teszi. Hajófödélzetről készített partfölvételeknél úgy a hajó elején, mint a hajófaron is egy-egy fényképészeti készüléket rendezhetünk el oly módon, hogy a két fényképészeti lemez egy síkban fekszik és hogy a tárgylencsék távolsága ismeretes. A két készülék egyidejű expositiója mellett egy stereoszkopikus képpárt kapunk, melynek stereoszkopikus alapvonalát a hajóhossz képezi. Hasonlóképen a sárkányokból vagy léghajókból készített fölvételeknél is két, ugyanazon síkban fekvő lemezekkel bíró készüléket rendezhetünk el egy ismert alapvonal végpontjain és e készülékekkel egyidejűleg fölvételeket készíthetünk. Ennek az alapvonalnak azonban mindenesetre aránylag rövidnek kell lennie. A fölvételek mindkét esetben, azaz akár sárkányokról vagy léghajókról, akár hajófödélzetről készültek, általában ferdék lesz- j nek. A stereokomparator ezután szintén ferde távolságokat ad, melyek nem értékesíthetők könnyen. Ezeknek a képeknek a stereokomparator segélyével való hasznosítása tehát ismét csak akkor lesz gazdaságos, ha a képeket ferde transzformálás útján pontosan függélyes vagy pontosan vízszintes képekké tudjuk átalakítani és emellett azon föltételnek is eleget teszünk, mely szerint a két képnek egy síkban kell feküdnie. Azonban a stereoskopikus képek előállítására más módot is választhatunk, mely képeket azután a stereokomparator segélyével térképészeti úton hasznosíthatjuk. így a hajóval egyenes irányban és ismert sebességgel a part mellett haladhatunk tova és meghatározott, pontosan lemért időközökben egy a födélzeten helytállóan elrendezett készülékkel a partról fölvételeket készíthetünk. Hogy ezeket a képeket akár stereoskopikusan, akár a fotogrammetria közönséges módszerei szerint, pontonkénti előre bevágás és pontonkénti magasságszámítás által gazdaságosan értékesíthessük, szintén az szükséges, hogy a képeket a hajó irányán át fektetett függélyes síkba transzformáljuk. Ugyanígy sárkányról vagy léghajóról a terepet is tetszésszeri nti közökben fényképezhetjük le,' azonban ezeket a képeket föltétlenül a vízszintesbe kell transzformálni, hogy azokat stereoskopikusan gazdaságosan értékesíthessük. A stereokomparatornak a fotogrammetriában való alkalmazásának gondolata nem új, azonban a stereokomparatornak csak a «ferde transzformálással®, továbbá a vízszintes madártávlatnak a függélyes vetülékbe a még leírandó módon való rétegenkénti átvezetésével kapcsolatban való alkalmazása teszi lehetővé, hogy hajó, sárkány- és léghaj ófotogrammokat gazdaságosan, azaz pontosan és gyorsan kihasználhassuk és ezáltal a fölmérési tudományban nagy haladást létesítsünk. A vízszintes madártávlatnak a függélyes vetületbe való rétegenkénti átvezetése azon gondolaton alapszik, hogy mindaz,fami a fölvételnél igen közel volt a tárgylencséhez, tehát vízszintes fölvételeknél a hegy1 csúcsok ós hegytetők (3. ábra a, b) a képen igen nagynak látszik, mer (a' b' > a rajzon látható a2 b2-nél a, b helyett) ellenben mindaz, ami távol volt, tehát vízszintes fölvételeknél a völgyek és mélyedések (a rajzon c, d) a képen igen kicsinek látszik, mert (c' d') < a rajzon látható c2 d2-nél c, d helyett). Ha a terepet egy rétegterv által föltüntetve képzeljük el és pedig egyszer központi perspektiv nézetben és másodszor derékszögű vetületben, akkor azonnal az mutatkozik, hogy két rétegvonal között lévő zónák magasfekvésű tereprészek mellett a madártávlatban nagyobb térfogattal bírnak, mint a derékszögű vetületben, tehát az említett zónákat kisebbíteni kell és pedig annál jobban, minél magasabban fekszenek a természetben; továbbá azt találjuk, hogy mélyen fekvő tereprészeknél két rétegvonal között fekvő zónák a madártávlatban kisebb térfogattal bírnak, mint a derékszögű vetületben, miért is nagyítandók. Emellett azonban e zónákon belül az összes képek alak-