51632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyes rétegtervek, valamint tervek és katonai helyszínrajzok előállíására sárkány- vagy léghajófotogramok, valamint hajófödélzetről készített fényképészeti partfölvételek alapján

jainak hasonlósága, legalább az első megközelítésben, teljesen megtartatik. Elegendő tehát, ha a madártávlat mindegyik rétegzónáját az illető zónának a derékszögű vetületben megfelelő méretre hozzuk. Ezt egy pontos reprodukáló készülékkel könnyen végezhetjük, ha a rétegzónákat egyenként külön-külön, a többi rétegzóna lefödése mellett, a derékszögű vetület méretére hozzuk és egy érzékeny lemezre vetítjük. Ha emellett egy és ugyanazon érzékeny lemezt az egész munka alatt nyugodtan helyén hagyjuk, oly módon, hogy a madártávlat összes rétegzónáit egymásután, egyenként a derékszögű vetülék mértékére csökkentve, a lemezre vetítjük, akkor e lemezen a fejlesztés után a teljes kép megjelenik, azonban derékszögű vetületben és pedig azon sajátsággal, hogy a rétegterv rétegvonalai finom, részben világos, részben sötét vonalakkal vannak visszaadva. A világos rétegvonalak a domború terepalakoknál a kisebbített rétegzónák hézagai gyanánt jelennek meg, míg a sötét rétegvonalak a homorú terepalakok nagyított rétegzónáit lefödik. Természetes, hogy ez a munka a használt műszerek, valamint a munka nagy pontosságát kívánja. A munkához alapul vett tetszésszerinti eredeti rétegtervnek igen helyesnek és pontosnak kell lennie. Ellenkező esetben a madártávlatnak a derékszögű vetületre való zónánkénti redukciója által adódott hézagok és átfödések nem finom folytonos vonalakat, hanem megszakított foltsorokat képeznek. Ennek folytán a rétegterv önmagától ellenőriztetik, minthogy az ily módon előállított derékszögű vetületben a szem minden ily hibát azonnal fölismer. Hasonlóképen a léghajóképeknek a vízszintes síkba való ferde transzformálása, — ha e transzformálásnak egy adott háromszögelési hálózatnak, vagy egyáltalán mértani föltételeknek pl. egymást derékszög alatt keresztező utaknak vagy pontos köröknek kell megfelelnie — csak akkor lehetséges, ha a rendelkezésre álló adatok kifogástalanok, azaz helyesek. A háromszögelés minden durvább hibáját a kép azonnal visszaadja. Több kisebb hiba esetén a képet oly módon kell az adott háromszögelési hálózatba beilleszteni, hogy a hibanégyzetek összege megközelítőleg minimális legyen, ami a fotoperspektográfok fénytelen tárcsájának a szemmértékkel való gondos megfigyelésénél igen könnyen elérhető. Ebből kitűnik, hogy mily nagy pontosságra képes a találmány tárgyát képező eljárás, amennyiben az eljárás nagyobb hibákát egyáltalán nem tűr meg és kényszeríti, hogy a kisebb hibák a hibátlan fényképpel való összehasonlítás által minimálisra csökkentessenek, amire épen az összes fölmérési rendszerek, azonban csak igen fáradságos számítások útján, törekednek. Az alábbiakban az eljárásnak egy terv készítése közbeni menete van leírva, mimellett feltételeztem, hogy a fényképészeti felvételek egy szabad léghajóról és oly készülékkel eszközöltetnek, mely azon célból, hogy lehető nagy látótérrel biró képeket adjon, egy középső kamarából és ennek tengelyéhez ferdén állított oldalkamarák koszorújából áll. A fölvételi helyzetek aképen választatnak, hogy a szomszédos fölvételekből kapott, az egyes képekből összetevődő képcsoportok (panorámák) erősen egymásba nyúlnak; a középső kamarát a fölvételnél amennyire lehetséges vízszintesre állítjuk, miáltal a fölvétel durva hibáit kiküszöböljük, míg a fönnmaradó beállítási hibákat azáltal állapítjuk meg, hogy a fölvevőkészüléken elrendezett libellákat szintén lefényképezzük. A fölvett képeket fejlesztjük és azokról diapositivokat készítünk. Az oldalképek ferde traznsformálása által az oldalképeket a középső kép léptékére és ennek síkjába hozzuk, mimellett az oldalképek a transformálás következtében trapéz alakúakká lesznek. Ezután a középső kép negativjáról és a transzformált oldalképekről másolatokat veszünk, ezeket megfelelően körülvágjuk és egy összképpé (panorámává) állítjuk össze. Hasonló módon járunk el az egymásután