51406. lajstromszámú szabadalom • Javítások lokomotívok és magajáró gépek homokszóróin

- 3 -berendezés fölöslegessé teszi, amennyiben ennél nem vezetünk iszapot vagy más szilárd anyagot tartalmazó, nyomás alatt álló vizet a (7) kazánból a (9) csőbe. Ez lényegében egy (22) tartókengyelre szerelt (23) hengerből áll, melynek palástfölületén ugyanabban a síkban számos, a gőz átvezetésére szolgáló kis (24) furata van és melynek a cső vége a (7) kazán megengedett legkisebb vízszine alá nyúlik. A (26) áttörésekkel ellátott (26) szelepdugattyú a kengyel alsó fölületének nyitását rendszerint zárva tartja, a dugattyú rúdja pedig a (27) csövön és az erre szerelt (28) tömítőszelencén megy át. A (27) cső (29) csőcsonkja arra szolgál, hogy a (27) csőtől a (9) csövet ágaztassuk el, a szelepdugattyút pedig alkalmas rudazat működteti. A berendezés üzembehozatala céljából csakis a (31) fogantyút kell meghúzni és a (39) emelőt alkalmas (33) rögzítő kilincsek egyikébe kell bekapcsolni, mely kilincsek mindegyike más és más vízmennyiségnek felel meg. Ekkor a (24) nyílásokat a (25) dugattyú elzárja és a gőz nyomása alatt a víz a dugattyú (26) furatain és a (22) kengyel központi nyílásán át a (27) csőbe és innen a (9) csőbe megy. Ha a (25) dugattyút normális záró állásába állítjuk, a (24) nyílások nyitva vannak, a gőz eme nyílásokon a (23) hengerbe jut és a vizet normális szintig leszorítja. Ily viszonyok között a (25) szelepdugattyún szilárd anyagul nem rakódhatnak le, mert ez a vízzel csakis rövid ideig, a homokszóró működése vagy a csövek mosása közben érintkezik. Ha a víz elosztására szolgáló csövek és ezeknek fúvókái magában a homloktartályban vannak elrendezve, a fúvókák nyílásai gyakran eltömődnek és így a homokszóró berendezés működése is megzavarodik. A következőkben leírt berendezéssel ezt a hátrányt elkerüljük. A (34) homoktartályt a 6. ábrán látható módon a (35) lejtős fenékkel szereljük föl, mely esetleg a pontozva jelzett görbe szerint lehet alakítva, a tartályra pedig a (36) elosztó szekrényt szereljük, melynek üvegből készült hátsó fölülete a víz befúvására szolgáló (38) nyílással van ellátva. Ez a nyílás túlfolyató gyanánt is szerepel, mely a homok vagy homokos víz elvezetésére szolgáló (39) nyílástól független. A (36) szekrény alsó részén a (40) elvezető kúp van fölerősítve, melyhez a homokos vizet vagy homokot a sínekhez vezető cső van fölszerelve, eme cső tisztogatását vagy mosását a (42) nyílással ellátott (42) fúvóka végzi. A (43) fúvóka, melynek alakja tetszőleges lehet, nyomás [alatt álló vizet vezet a (34) tartályban lévő homokba, a (36) szekrény hátsó fala és a (43) és (41) fúvóka között lévő távolságot pedig a (45) csavarházak segélyével vagy más módon lehet szabályozni. Az elosztó szekrény a (47) nyílásokkal ellátott leszerelhető (46) födél zárja el. A (46) elosztó szekrény alsó részén mindegyik homokozó cső kitorkolása helyén fix csatlakozó kúp helyett mozgatható csatlakozó kúpot is lehet alkalmazni, melynek fölszerelésére kengyel vagy más alkalmas berendezés szolgálhat. A (38) és (39) nyílások tolattyúkkal is fölszerelhetők, melyek a távolról történő állítást megengedő rudakkal lehetnek kapcsolva, hogy így a homok vagy homokos víz kifolyását és a homoktartályba vezetett víz mennyiségét szabályozhassuk, vagy a nyílásokat teljesen elzárhassuk. Hogy a homoktartályok ne rozsdásodjanak, azokat rézlemezekkel bélelhetjük, vagy esetleg zománcozott öntött vasból is készíthetjük. Hogy a homok a tartály fenekéről biztosan lecsúszon, vagy kézi üzemű kefét alkalmazunk, mint a száraz horaokszóróknál, vagy valamely kellő helyzetben elrendezett fúvókát, mely hidraulikus kefe gyanánt szerepel, de a homokot sohasem hajtja a homokozó cső felé. Mindegyik homok tartály két-két elosztó szekrénnyel szerelhető föl, melyek egyikét az előre-, másikát pedig a hátramenetnél használjuk, a lejtős fenék hajlásszöget- akár sík akár görbe fölületű ez a fenék, akként szabjuk meg, hogy a száraz homok szabadon csúszik le az elvezető nyíláshoz.