50831. lajstromszámú szabadalom • Jelzőkészülék mozdonyvezetők számára
csuklósan összekötött (12) menesztőkilincset tartja, mely a (13) rúgó hatása alatt állandóan az ellenőrzőtárcsa fogaiba kapaszkodik és a (6) ellenőrzőtárcsát az esőtárcsa minden lecsapódásánál egy foggal odébb forgatja. A (14) és (15) ütközőcsapok az esőtárcsának fölfelé és lefelé való mozgását határolják. A (16) kilincskerék a rugalgalmas (17) kilinccsel az ellenőrzőtárcsa visszaforgását megakadályozza. Az elektromágnes (2) horgonya a (18) csap körül lengethetően van ágyazva és a (20) rúgó hatása alatt áll, mely a horgonyt a (19) állítócsavarhoz nyomja; a rúgó feszültsége a (21) csavarral szabályozható. A horgony fölső oldalán a (22) csap van elrendezve, mely az esőtárcsa nyugaszát képezi, amennyiben az esőtárcsa görbe (23) ütközőjével a (22) csapra támaszkodik. A (28) ütköző oly görbülettel bír, hogy a horgony, a lecsapódott esőtárcsának a (11) húzózsinórral való fölhúzásánál, az elektromágnes felé kitér és az ütköző tovahaladása után a horgony (22) csapjával az ütköző alá visszacsapódik. Az esőtárcsa a «tilos» jelzőnek megfelelően vörösre van festve és egy második fehérre festett (24) tárcsa, fölött mozog. A tokot elzáró (25) ajtó két (26, 27) nézőnyílással bír, melyek közül az előbbi az ellenőrzőtárcsa adatainak leolvasására szolgál, míg a másik olymódon van elhelyezve, hogy azon át a vörös esőtárcsa a lecsapott helyzetben látható és így a mozdonyvezetővel a jelző «tilos» állása optikai úton jeleztetik. A jelző «szabad» helyzetében az esőtárcsa természetesen (22) nyugaszán fekszik és így a (27) nézőnyíláson át a fehér (24) lemezt látjuk. A 4. ábra szerint az (1) elektromágnes a (29) induktor (28) vezetékébe van bekapcsolva, mely mindenkor a forgómozgást valamely a célnak megfelelő módon a mozdony forgó részeitől kapja. A (28) vezeték másik vége a mozdonyon megerősített (30) áramvezetőkeféhez van kötve. Az utóbbi az 5. és 6. ábrában van föltüntetve. E kefe több egymásfölé fektetett vékony szalagrúgóból áll, melyek a fémes (31) ágyazóbak segélyével a mozdonyváznak egy szigetelőlemezén vannak megerősítve. A kefe két oldalán a (31) bakban ágyazott (32) színtisztítók vannak elrendezve, melyek az esetleg a (33) kontaktussínen fekvő akadályoknak eltávolítására szolgálnak. A körülbelül két m. hosszú kontaktussín a vágánysínekhez párhuzamosan fekszik, azonban a (34) alátétgerenda áltaí kissé magasabban van ágyazva. (35, 36) két a (40) jelzőtárcsán célszerű módon elrendezett kontaktust jelöl, melyek a jelzőtárcsának «szabad» helyzetében érintkezésen kívül állnak, míg a jelzőtárcsa a «tilos» helyzetében egymással érintkeznek. Ezenkívül a (15) ütközőcsap kontaktus gyanánt is kiképezhető (4. ábra), azaz a (46) drót segélyével az (1) elektromágnes áramkörébe bekapcsolható úgy, hogy amikor a (7) esőtárcsának a (47) vezeték által az áramkörbe szintén bekapcsolt (7') karja leesik, akkor a (15, 48) kontaktusok az áramkört zárják és ennek következtében a harangot mindaddig szólni hagyják, míg az esőtárcsa lecsapott helyzetben marad. A készülék következőképen működik: Ha a jelző «szabad»-ra áll, akkor a (35), (36) kontaktusoknak érintkezésen kívüli helyzete folytán, a (30) kefének a (33) kontaktussinen való tovahaladásánál az áramkör nem záratik úgy, hogy a jelzőkészülék nem működik és a mozdonyvezető a (27) nézőnyílásban a fehér (24) lemezt («szabad») jelzést látja. Ha ellenben a (40) jelzőtárcsa a «tilos»-ra állíttatott, akkor a (35, 36) kontaktusok egymást érintik és a kefének a (33) kontaktussínen való csúszásánál az áram a (29) induktortól az elektromágneshez halad, az utóbbit gerjeszti, azután a (28) vezetéken át a keféhez és ettől a (33) kontaktussín, az ehhez kapcsolt (351 ) vezeték, (36, 35) kontaktus, (41) vezeték, (37) vágánysín és innét a (38) mozdonyon át az induktor felé kering. Ezáltal az (1) elektromágnes a (2) horgonyt magához vonza, azaz a (7) esőtárcsa a horgony vonzás következtében (22) nyugaszától szabaddá tétetik és leesik úgy, hogy a (27) nézőnyílásban a «tilos» jelzés jelenik meg.
