50700. lajstromszámú szabadalom • Univerzál csuklós kapcsoló lövegvonatszerűen kapcsolandó közúti kocsik számára

vagy hasonló a (8) tárcsát a (2) tányértól állandó távolságban igyekszik tartani és akkora feszültséggel bír, hogy a (2 és 4) tányérokat egymáson tartja, anélkül, hogy azoknak a függélyes (3) kapcsolórúd körüli elfordításával szemben nagyobb ellenállást fejtene ki. A kapcsolás ezen foganatosítási módja által a (2, 4) tányérok univerzál csuklós kapcsolódását érjük el úgy, hogy a tányérok a (3) rúd ékelődése nélkül szélük bármely pontja nélkül kinyiihatnak, mimellett a (9) rúgó a tányérokat mindig a normális •helyzetbe igyekszik visszavezetni. A pótkocsinak az előkocsihoz való kapcsolásakor a pótkocsi (5) csapját bedugjuk a (6) tokba és a két részt a mindkettőjükön keresztülnyuló, tetszés szerinti módon biztosítható (13) pecek által mereven egyesítjük. Ha már most a kocsik egyike keréktengelye körül billen, akkor a kapcsoló megtörésre vétetvén igénybe, a (2, 4) tányérok, aszerint, hogy mily irányban billent a kocsi, mellső vagy hátsó peremük körül széttáródnak, miközben a (3) kapesolórúd a reá erősített (8) tárcsával a (9) rúgó ellenére lefelé huzatik, úgy hogy a (9) rúgó megfeszül és a kocsit a normális helyzetbe igyekszik visszahozni. Ha a kocsik egyike hossztengelye körül (oldalt) billenne, akkor a tányérok oldalsó peremeik körül nyilnak szét, miközben a (9) rúgó az előbb említett módon feszíttetik meg. Láthatjuk tehát, hogy akár oldalt, akár előre vagy hátra billen is a kocsi, a rúgó ellenhatása mindig a normális helyzetbe való visszatérést segíti elő. Hogy a (9) rúgó kisebb terepegyenetlenségeknél fölösleges módon ne működjön, a kapcsolót úgy képezhetjük ki, hogy a kocsik hossztengelyük körül bizonyos határok kőzött akadálytalanul fordulhassanak el. •35 célra a jelen példánál az (5) csapot befogadó tokot a csap ki- és belépő helyein és esetleg a (13) pecek kilépő helyét is -annyira kibővítjük, hogy az (5) csap egy bizonyos szöggel mindkét irányban szabadion fordulhasson el éB csak eaen elfordu* iási ssög túllépése utáD, vagyis mikor a (13) pecek a (6) tokkal összefogva, azt meneszti, nyíljanak szét a (3, 4) tányérok. A (9) rúgó tehát csak akkor lép működésbe, ha a kocsi súlypontja oly helyzetbe jutott, melyben a felbillenés veszélye fenyeget. A (2, 4) tányérokon a jelen foganatosítási példa szerint (15) ütközők vannak elrendezve, melyek a tányéroknak a függélyes (3) rúd körül való elfordulásakor a szembenfekvő tányér (16) hornyaiban csúsznak, a tányérok kitáródásakor pedig azok forgáspontját képezik. Az ütközőknek a függélyes (3) rúdtól való távolsága szerint a tányérok széttárása kisebb-nagyobb erőkifejtést igényel, úgy hogy az ütközők megfelelő elrendezése által a tányérok bizonyos irányban való kitárásához szükségelt erőt tetszésünk szerint előre megszabhatjuk. A föltüntetett példánál mindegyik tányérnak csak egy (15) ütközője van, mely a másik tányér (16) hornyába fog. A kapcsoló fölmozgásakor (vagyis, ha a kocsirúd lemozog) a (2, 4) tányérok hátsó szélük, még pedig a (4) tányér (15) ütközője körül nyilnak szét, míg a kapcsoló lemozgásakor (vagyis a kocsirúd fölmozgásakor) a tányérok szétnyílása a (2) tányér (15) ütközője körül történik. E két (15) ütközőnek a (3) rúdtól való távolsága már most úgy van megszabva, hogy a rúd lemozgásával szemben nagyobb ellenállás fejtessék ki, mint annak fölmozgásával szemben; a (4) tányér ütközője ugyanis nagyobb karon működik, mint a (2) tányér ütközője. Az (15) ütközők egyikének teljes elhagyása által a (9) rúgó hatását a rúd megfelelő irányú elmozgásakor teljesen kiiktathatjuk. Ha a kocsik hossztengelyük körül billennek, akkor a két tányér mindkét (15) ütköző megfelelő oldalsó végei körül nyílik szét. A rúgó természetesen lehet úgy a fölső, mint az alsó kapcsolórészen és akár az előkocsin, vagy a pótkocsin elrendezve, mert a rúgó ettől teljesen függetlenül mindig normális helyzetbe igyekszik hozni a kocsikat, még pedig úgy akkór, mikor azok egyenes vonalban állnak egymás mögött,