50683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás domború betétszalagok szövésére, különösen légabroncsköpenyek számára

helyett sokszorosan gyöngébb harántdomfoorulattal és ennek megfelelően vagy megközelítőleg megfelelően, sokszorosan erősebb hosszdomborulattal szövünk. Ennek megfelelően a domború szövethengernek «sak igen lapos domborulatot adunk, mely majdnem megközelíti az egyenest, emellett azoaban csak vékony szövetgerendát alkalmazunk úgy, hogy a láncok irányában erős domborulattal bír; a szövetgerendánál a harántdomborulat a kerületi domborulathoz kb. fordítva aránylik, mint a légabroncsalaknál. A domborulati viszonyok ezen megfordítása által azt érjük el, hogy a táncfonalak az abroncsalak eléréséhez szükségelt domborulatnak megfelelően különböző hosszúságúak ugyan, a szövet azonban ennek dacára, a szövetgerenda csekély harántdomborulata folytán majdnem egyenesen fekszik a szövőszékben úgy, hogy fölöslegessé válnak az eddig alkalmazott kényelmetlen és költséges szövet- és fonalfeszítők. Ha az így laposan készült szövetet az abroncsalakra fölhelyezzük, akkor a láncfonalhosszak közti eltérés folytán ránc nélkül fog hozzásimulni a formához, még akkor is, ha a formát egészen körülfogjuk a szövettel. Ily módon harántirányban tetszőleges domborulattal bíró, a tömlőalakot is megközelítő szövetet nyíltan, egy rétegben -szőhetünk úgy, hogy a szövet mindkét oldalát állandó fölügyelet alatt tarthatjuk. Ennek helyessége kitűnik a következőkből: Ha a 6. ábrában föltüatetett haránt-és hosszgörbülettel bíró szalagot egyenlő láaefeszüitségekkel akarunk szőni, akkor világos, hogy a középső lánefoüalak mindegyik 2Jto hosszára, az oldalsó láncfosalakból 2r'tc hosszúságot kell beszőni, mert csak ágy létesülhet feszültség nélkül a megkívánt hosszkülönbség. Világos továbbá, hogy ha a szövetheoger legnagyobb átmérője 2R, e henger teljes fordulata után a középső és szélső láncok hossza közötti különbség 2Rw—2RV lesz, ami egyealö 2R—K'w; R—R' nem egyéb, mint r, vagyis * harántdanborulat magassága; kitűnik tehát, hogy egy R legnagyobb átmérővel bíró szövethenger teljes fordulatánál, ha tehát a középső láncok 2Rtc hosszúságban húzattak le, az oldalsó láncfonalak 2R~ darabbal rövidebbek lesznek. Ha már most föltételezzük, hogy a szövethengert felényivel vékonyabbra csináljuk úgy, hogy most nagyobb átmérője legyen R és a leglegkisebb R', akkor világos, hogy egy teljes fordulat után a középső láncfonalakból Rx, az oldalsókból pedig R'« hosszú darab huzatik le, egy teljes fordulat után tehát a láncok hosszkülönbsége R—Rlw, vagyis r-, még pedig minden a szövethenger közepén lehúzott R~ láncbosszon. Minthogy az első példánál 2Rw lehúzott lánchossz i-a esett 2r7t hosszkülönbség, míg az utóbbi példánál Rt: hosszra ttc hosszkülönbség esik, nyilvánvaló, hogy a szövethenger ilyen vékonyítása nem változtatja meg a lehúzott láncok hosszúságának viszonyát, noha utóbbi esetben a szövethenger csak r/2 domborulatmagassággal bír. Nyilvánvaló, hogy a szövethengert arányosan még vékonyabbra is készíthetjük s ezáltal a harántdomborulatot arányosan csökkenthetjük anélkül, hogy a lehúzott láncok hosszúsági viszonyát befolyásolnék. A találmány értelmében tehát a haránt-és hosszdomborulat közti kényszerkapcsolatot arra használjuk föl, hogy a nzövfmeékben alkalmazott gyönge harántdomboraiat révén az abroncsalakon erős harántflomborulatot érjünk el. A szövet lapos fekvése a szövőszékben lehetővé teszi azt is, hogy a sBegéiyképzésre szolgáló együtt szőtt ekJatezaUgökat a szélen nem rövidülő láíie fonalakkal ss&jjiik, miathogy ezen oldalszalagok a beCétszalag domborodási hajlama által eaen ecetben nem torzíttatenk el. Aa így késwült befcétse&iagofc szélei tehát a «éggé§yké$Kés céljából könnyen göogyölíthetők beíeté s exáltel akkora átmérőjű MMgélyt t(ink, amelyet a keréktalp éppea ffiegkíváü. Minthogy a »zövet a wtivőmeékbm esak alig igyekszik haráatirá«ytNm d««gdomtel, a láacfonalak jóval feevésbé «uftó*sak a ssővőseékben, ennek fisette tébét kiMfefe