50683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás domború betétszalagok szövésére, különösen légabroncsköpenyek számára

erÓt igényel. A szövetgereada gyönge faaránMomborulata folytán a vetülékpálya közvetlen közelében rendezhető el, miáltal a szövőszék az eddigi szerkezetekkel szemben lényegesen megrövidíthető. Ez megint azzal az előnnyel jár, hogy a csekély harántfeszültség is majdnem kizárólag a még le nem kötött láncfonalakra hat csupán, a kész szövet ellenben nem torzul el úgy, hogy többszörös szélességű szövet is szőhető. A csatolt rajzon a találmány foganatosításának sémája látható: 1. ábra a szövőszék keresztmeszete; 2. ábra a szövőszék alaprajza azon helyen, ahol a szövetgerenda fekszik; 3. ábra a találmány szerint készült szövet keresztmetszete ; 4. ábra többszörös szélességű szövet keresztmetszete ; 5. ábra távlatilag tünteti föl a szövőszék szövethengerének megfelelő szövetréteg egyik felét; 6. ábra ugyanezen szövetréteget az abroncsmintára való helyezése után tünteti fel; 7. ábra a szövethenger egy másik alakját mutatja, míg a 8. ábra az ezzel készült szövet metszete. Az (a) lánccsévék a föltüntetett példánál egyformán vannak fékezve, ami a szerkezetet az eddigiekkel szemben lényegesen egyszerűsíti és olcsóbbítja. Az (a) csévéktől a (b) láncfonalak a (c) nyüstökön és (d) bordán keresztül a domború (e) szövethengerhez vezetnek, mely alkalmas módon durvítva van. A 2. és 5. ábrából látható, hogy az (e) henger tengelye irányában, ami az abroncs harántirányának felel meg, oly csekély domborulatú, hogy e domborulat megközelíti az egyenes vonalat. Viszont az (e) henger oly vékony, hogy kerülete irányában igen erős domborulattal bír. A domborulatok ezen különbsége úgy választandó, hogy a harántdomborulat a kerületdomborulathoz oly arányban álljon, mint 1—6. ábra) az abroncsalaknál a kerületi domborulat a harántdomborulathoz. Az (e) henger harántdomborulata a (b) láncfonalakat ismert módon különböző gyorsan húzza le s ezáltal oly szövetet létesít, mely á 3. és 5. ábrák középső (f) részének felet a»eg. Hogy a szövetpálya kellően vezettessék és harántirányban össze ne ugorjon, a szövőszék mellső végén kétoldalt (g) fémhuzalokat alkalmazunk, melyekét egy helyen megszakítunk és (h) feszítőrúgókkal látunk el. Ezen (g) huzalok hamis szegély gyanánt szolgálnak, a vetülék által tehát beköttetnek, de ezen vetülékhurkok a huzalok szabad végéről a szövet előrehaladásakor lecsúsznak. A 3. ábrában föltüntetett példánál a tulajdonképeni (f) betétszalaghoz a sima (i) oldalszalagok vannak hozzászőve, melyek az (f) rész által annak csekély domborulata folytán nem torzíttatnak el. Az ezen (i) szalagokból képezett szegélyek tehát könnyen húzhatók a keréktalpra. Az új eljárás előnye különösen a 4. ábrából tűnik ki; ezen többszörös szélességű szövet laposságánál fogva, a szövőszékben is fölgöngyölhető, ami az eddigi eljárásnál az erős harántdomborulat folytán teljesen lehetetlen volt. Ha az (e) henger két szélét a 7. ábra szerint kifelé vastagodó kúpokká képezzük ki, akkor a 8. ábra értelmében oly (f) betétszalagot nyerünk, melynek (i) szegélyszalagjai a szélek felé fokozódó hosszúságú láncfonalakkal birnak. Az ilyen szegélyszalagok még alkalmasabbak a szegélyképzésre, mint a 3, ábrában föltüntetettek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás az abroncsalaknak megfelelő hossz- és harántdomborulattal bíró betétszalagok készítésére légabroncsköpenyek számára, jellemezve azáltal, hogy a szalagokat oly láncokkal szőjük, melyeknél a szélsők és középsők közti hosszkülönbség megfelel a két domborulat megszabta különbségeknek, emellett azonban az ahroncs tényleges domborulati viszonyai helyett sokszorosan gyöngébb harántdomborulattal és ennek megközelítőleg megfelelően többszörösen erősebb hosszdomborulattal szövünk.