50649. lajstromszámú szabadalom • Magánjáró talajművelőgép

legkülönbözőbb előkészítéseire legyenek fölhasználhatók az előforduló talajművelési követelmények szerint. A megmunkálandó talajra gyakorolandó különböző hatások, a forgási sebességtől függetlenül, a jelen gépnél a működő részek hajlásszögének bármely irányban való megváltoztatása által ís létrehozhatók. Végül a működő részeknek ós a kocsin való elrendezési módjuknak egy további előnye abban áll, hogy ezen részek a kocsinak úgy elülső, mint hátsó végén is használhatók, tehát nem kell a kocsival a földterület szélén megfordulni és nem kell a működő részeket a kocsi elülső és hátsó végén két csoportban alkalmazni. A találmány tárgyának néhány kiviteli alakját példa gj'anánt a mellékelt rajzok tüntetik föl. melyeken az 1. ábra a gép oldalnézetét, a 2. ábra fölülnézetét, a 3—7. ábrák pedig a gép különféle változatait és részleteit mutatják. A gép két főrészből, úgymint 1. egy magánjáró kocsiból és 2. egy talajművelő szerkezetből áll. Az (1) keret (1. ábra) egyfelől a (2) hajtókerekek tengelyén, másfelől pedig a (3) kormánykerek tengelyén nyugszik. Az (1) keret a (4) motort és ennek tartozékait (hűtőt, benzintartányt stb.) hordja, azonkívül pedig a vezető számára, aki a (3) kerekeket az (5) kormány segélyével irányítja, két ülést hord. A (4) motornak alkalmas kapcsoló szerkezettel ellátott tengelye egy sebességcsökkentő szerkezet kerékművét hajtja, mely a menetirány megváltoztatására szolgáló készülékkel és e differenciális kerékművel együtt a (6) szekrénybe van zárva. A differenciális kerékműből kinyúló tengely forgását a (2) hajtókerekekre a (7) láncok viszik át. A tulajdonképeni száutószerkezet gömbsüveg alakú (8) tárcsákból áll, melyek a 6. és 7. ábrán látható módon vannak a Cardan-csukló segélyével hajtott (9) tengelyre szerelve (2. ábra). Ezen tengely a (10) keretben nyugszik, melynek (11) és (12) hosszoldalai az (1) kerettel függnek össze, amire még alább visszatérünk. A (9) tengelynek az a része, amely a (8) tárcsákat hordja, négyszögletes és a (8) tárcsák (13) perselyek segélyével vannak reáerősítve (6. és 7. ábra), melyek (14) csavarszögek segélyével szoríthatók meg a tengelyen. A (13) perselyek a (8) tárcsáknak a kívánt kölcsönös távolságokban való elrendezését teszik lehetővé. A (9) tengely a (15, 16, 17) ágyakban forog (2. ábra). A (17) ágy a (10) keret (12) hosszrúdján elmozdítható és ezáltal a (9) tengelynek a kocsi hajtótengelyével a vízszintes síkban bezárt szöge megváltoztatható. A (9) tengelynek ezen hajlásszöge a (10) keretben a (18) kézikerék segélyével szabályozható, mely a (20) fogazott szektorral kapcsolódó (19) fogaskereket forgatja, A (20) szektor a (9) tengellyel van összekötve és állandóan a (10) keret síkjával párhuzamos helyzetben marad, amennyiben egy a kerettel szilárdan összekötött (föl nem tüntetett) vezetékben csúszik. A (21) kaparok a hasítékkal ellátott (22) tartóhoz vannak erősítve a (23) nyelvek segélyével, melyeket a (24) csavarok foglalnak a (22) tartóhoz. A (24) csavaroknak a (22) tartó hasítékában való elmozdítása által a (8) tárcsák és (21) kaparok tetszőlegesen egymáshoz közelíthetők. A (21) kaparóknak magassági irányban való beállítására a következő berendezés szolgál: A (22) tartó, mely a (25) és (26) karok segélyével forgathatóan van a (9) tengelyre ágyazva, két (27) és (28) fogazott szektort hord, melyek a (31) tengelyre erősített (29) és (30) fogaskerekekkel kapcsolódnak. A (31) tengelyre viszont egy (32) kézikerék van szerelve, melynek segélyével a tengely elforgatható. A (31) tengely egyik vége a vizszintes (20) fogazott szektoron kiképezett (33) ágyban, másik vége pedig a (34) tartókar furatában nyugszik, amely kar egyfelől a (9) tengellyel van összekötve, másfelől pedig egy a (10) kerettel szilárdan összekapcsolt, föl nem tüntetett vezetékre támaszkodik úgy, hogy a (31) tengely ugyan-