50525. lajstromszámú szabadalom • Két beállítható fémből álló szíj- agy kötéltárcsa

végei lépnek. Ezen (7) barázdák arra szolgálnak, hogy az egymásba hatoló tárcsarészek inegszakgatott fölületű belső kerülete és az agyak külső kerülete között ne léphessen föl érintkezés és ebből származó súrlódás a két tárcsafél össze- és szétkapcsolása alkalmával. Tegyük föl, hogy az egyik, pl. az (1) tárcsafél a (8) hajtótengelyre van ékelve úgy, hogy ezzel együtt forog, míg a másik (2) tárcsafél lazán ül a tengelyen és az (1) tárcsaféllel kapcsolódik, továbbá, hogy a szíjat érintő táresafölületek (V) szelvényének megfelelően egy (V) vagy körkeresztmetszetű szíj köti össze az (1, 2) hajtótárcsát egy másik hajtandó tárcsával. Ha ekkor a tárcsa a 2. ábrán az óramutató járásával ellenkező irányban forog, akkor az 1., 2., és 8. ábra alapján könnyen beláthatjuk, hogy a küllőknek a föltűnte tett módon való csavarmenetes elrendezése következtében a szíj húzóhatása a (2) tárcsafelet a (8) tengely forgási irányával ellentétes irányban törekszik elforgatni. Mivel azonban az (1) tárcsafél a (8) tengeltyel együtt forog és a (2) tárcsáiéi a közbülfekvö szíj miatt nem hatolhat az (1) tárcsafélbe, az eredmény az lesz, hogy a szíj önműködően megfogatik és ezen fogóhatás az átviendő munkával arányosan növekedik. Hajtott tárcsa esetében a (2) tárcsafél van szilárdan a tengelyre ékelve, míg az (1) tárcsafél lazán forog, vagy pedig a csavarmenetek az 1., 2., és 8. ábrán látható jobbra haladó iránnyal ellentétben balra haladnak. Az elmondottak [szerint tehát a tárcsa, amellett, hogy tetszőlegesen változtatható átmérőjű szíjhoronnyal bír, a szíjat is önműködően megfogja. Ennélfogva a tárcsa egyszerűen mint fogótárcsa, vagyis mint a szíj csúszását megakadályozó tárcsa is használható, amely esetben a tárcsa a kiterjeszkedő és összehúzódó képessége csupán arra szolgál, hogy a szíj meglazulását az indítás után föllépő sebességnövekedés alkalmával megakadályozza. Könnyen belátható, hogy az engedékenységgel kombinált fogóképesség a tárcsát rendkívül alkalmassá teszi a legkülönbözőbb céloknak megfelelő sebességváltoztató készülékek szerkesztésére. A sebességváltoztató készüléknek az egyszerű kiviteli alakja abban állhatna, hogy a találmány szerinti engedékeny fogótárcsa egy közönséges, nem engedékeny tárcsával volna összekötve és amellett az engedékeny tárcsa nyitására és zárására szolgáló szerkezet, továbbá egy a szíj meglazulását megakadályozó tárcsa volna alkalmazva. Ezen berendezés olcsó sebességváltoztató készülék gyanánt, főként motorkerékpároknál volna előnyösen alkalmazható. Az 5—7. ábrákon oly sebességváltoztató készülék van példa gyanánt föltüntetve, mely két, a találmány szerint szerkesztett engedékeny tárcsából áll és úgy a mótorkerekeknél, mint motorkocsiknál is alkalmazást találhat. Mint az 5. és 7. ábra mutatja, az egyik (9) tárcsa a mótortengelyre, a másik (10) tárcsa pedig egy ellentengelyre van szerelve, mely a (12) váz által hordott (11) ágyban forog. A (9) tárcsa forgását a (13) szíj viszi át a (10) tárcsára. Az ellentengelyre még egy második, célszerűen szintén a találmány szerint kiképezett (14) tárcsa is van erősítve, mely az ellentengely forgását a (15) szíj útján csúszás nélkül viszi át a hátsó kerékre. Hogy a szíj mindig ugyanazon vonalban maradjon, a tárcsákat úgy szereljük tengelyeikre, hogy a szilárdan fölékelt és a tengellyel együtt forgó tárcsafélnek tengelyirányú elmozdulását megakadályozzuk, míg a másik tárcsafélnek úgy tengelyirányú eltolódást, mint tengely körüli forgást is megengedünk. A laza tárcsafél elmozdulása oly módon van határolva, hogy a két tárcsafél ne kapcsolódhasson szét teljesen, mimellett az összekötött tárcsák két felének egyidejű széttolására és közelítésére alkalmas szerkezet van elrendezve, melynek segélyével a hajtott tengely sebessége a szükséghez képest változtatható. Azon körülmény folytán, hogy a szíj