50525. lajstromszámú szabadalom • Két beállítható fémből álló szíj- agy kötéltárcsa

_ 4 -húzóhatása mindegyik tárcsa két felét egymásba törekszik esavarolni és így a szíj önműködő megfogását idézi elő, a tárcsák szétnyitására és zárására, illetve a két tárcsafél széttolásának és közelítésének szabályozására oly szerkezetet alkalmazhatunk, amelynél az egyik tárcsa záródási törekvése arra van fölhasználva, hogy a másik tárcsának a nyitással szemben kifejtett ellenállását kiegyenlítse, minek következtében az egyik tárcsa nyitására és a másik tárcsa egyidejű zárására igen csekély erő lesz szükséges. A jelzett beállított szerkezetnek egy kiviteli példája az 5., és 7. ábrán van föltüntetve. Ezen szerkezet két (16 és 17) kétkarú emelőből áll, melyek végeik között fekvő (18, 19) pontok körül forgathatók el és ismert módon a tárcsafelekkel úgy vannak összekötve, hogy ezek a sebesség változtatása céljából tengelyirányú és forgó mozgást végezhetnek, mimellett az emelőknek némi meddő mozgás is meg van engedve, hogy az önműködő szíjfogó hatás érvényesülhessen. Az emelők természetesen a tárcsák normális forgását nem akadályozzák. Ha a (16 és 17) emelőknek az egyik tárcsa két felével összekötött végeit egymáshoz közelítjük, akkor az emelőknek a másik tárcsa két felével összekötött végei egymástól eltávolodnak. Az emelők beállítása célszerűen jobbra és balra haladó menetekkel biró (20) csavarok segélyével történik, melyek az emelők forgási pontjainak egyik vagy mindkét oldalán elrendezhetők és mótorkerék esetében egy közös (21) kézikerékről lánckerekek segélyével közösen működtethetők. A (20) csavarokon űlő csavaranyák természetesen az emelőkön eltolódhatnak, hogy a csavarok meg ne szoruljanak. A 6. ábra a találmány szerinti tárcsáknak motorkocsikon a szokásos sebességváltoztató fogaskerékmű helyett való alkalmazását mutatja. A főtengely forgását a (22, 23) kúpkerékpár egy haránttengelyen ülő (24) hajtótárcsára, ennek forgását pedig egy szíj a hátsó tengelyen ülő (25) hajtott tárcsára viszi át, mimellett az egyes tárcsák két felének egyidejű széttolására és közelítésére a leírthoz hasonló szerkezet szolgál. E célból két (26, 27) lengőrúd végei (28) szögemelőkkel vannak összekötve,, melyeknek szabad végei villaalaknak és a tárcsaagyakra illesztett antifrikciós (29) gyűrűk (4. ábra) csapjaival kapcsolódnak. A (28) szögemelők a kocsiváz- szilárd részeire vannak forgathatóan ágyazva és szintén bizonyos meddő mozgást végezhetnek,, hogy a tárcBa két felének önműködő közeledését és a szíjnak a leírt módon való' befogását megengedjék. A szíj túlságos megfeszülésének megakadályozása céljából a szíj fölső oldalára lánc erősíthető. Ha a gép úgy van elrendezve, hogy tengelye a" kocsivázra harántirányban feküdjék, akkor természetesen a (24) hajtótárcsa magán a géptengelyen rendezhető el és a hajtóerő közvetlenül átvihető a hátsó tengelyre. Átfordításra az (50) kúpkerék szolgál, mimellett a (23 és 50) kúpkerekek úgy tolhatók el a tengelyen, hogy a kocsi tetszés szerint előre vagy hátra legyen járatható. Hogy a találmány szerinti fogótárcsa a. szükséghez képest ékelt vagy laza tárcsa gyanánt legyen használható, a tárcsa két felének teljesen szétkapcsolhatónak és anynyira széttolhatónak kell lennie, hogy a szíj a tárcsa egyik felét se érintse és szabadon feküdjék a tárcsatengelyre. Hogy viszont a mozgószíj ez esetben a saját súlya által létesített súrlódás folytán a tengelyt magával ne vihesse, a 4. ábra szerint a tengelyre a két tárcsafél között egy laza (30) gyűrű van illesztve, mely egy (31) antifrikciós ágyon fut a tengelyirányban, pl. rúgó vagy rugók által tartatik a kellő helyzetben. Azonban célszerűbb a 4. ábra szerint a tengelyen (32) csavarmeneteket kiképezni és ezekre (33 és 34) karimákat esavarolni, melyek a (30) gyűrűt kétfelől határolják. Hogy a tárcsa két fele a teljes szétkapcsolás után ismét könnyen és lökésmentesen összekapcsolható legyen, a tengelyen