50505. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékok mozgatására és keverésére az erejedésnél fejlődő szénsav vagy más gázok hatása alatt

Mikor a (H) úszó a (G) rúd (d) ütközőjét éri és ezt fölemeli, a (k) kart az (f) kar és (g) tengely az (I) nyíl (1. ábra) irányában mozgatja, mikor a (h) ütköző az (s) kart ugyancsak magával viszi és a (p) tengely <g) ütközőjét az (Ml) szeleptől távolítja úgy, hogy ez a szelep kinyílik, míg az eddig nyitott (M2) szelepet az (r) ütköző az (e) ellensúly hatása következtében elzárja. Az (L) térben lévő és az erjedésnél fejlődött szénsav útja tehát az (M2) szelepnél nyitva van úgy, hogy a (C) cső és (Cl) •csavardugó között lévő (c) hézagon fölemelkedő szénsav az ehhez csatlakozó (N) csövön és (M2) szelepen az (x) térbe és az (F) üveghengerben levő folyadék fölé jut és ezt az (0) csövön át ismét a hordóba nyomja, minthogy a (P) szelepgolyó a folyadékoszlop •é3 az ezt terhelő szénsav nyomás hatás alatt kinyílik. A (H) úszó ily módon lesülyed és mikor legmélyebb helyzetébe jutott, a (dl) ütközőre fekszik, minek következtében a (G) rudat is lenyomja és az előbb leírt szelepberendezést ismét eredeti állásába állítja vissza, melyben az (Ml) szelep zárva és az (M2) szelep nyitva van úgy, hogy a most a hengerben lévő szénsav, esetleg levegő •elszállhat, vagy még előnyösebben a gyűjtőtérbe juthat. Most az előbb leírt folyamat ismétlődik, melynél a szénsav nem talál a szabadba utat, hanem az erjedő folyadék megemelésére szolgál, amennyiben azt az (F) hengerbe szorítja. A szénsav más utat nem találhat, mert a (P) szelepgolyó, — mely előnyösen úszó gyanánt vari kiképezve, — nz (0) csőbe vezető utat elzárja. Az elrendezés olyan, hogy a szelepgólyóra alulról ható nyomás nagyobb, mint az (O) csőben esetleg hátra maradt folyadékoszlop nyomása. Ha az erjedésnél fejlődő szénsav az (F) üveghengerbe annyi folyadékot nyomott be, hogy a (H) úszó a (d) ütközőt éri, a (g) tengely ismét előfordul és ekkor a (k) kart és <s) rudat az (I) nyíl irányában mozgatja, miáltal az (M2) szelepet elzárja és az (Ml) szelepet nyitja, tehát a szénsav most már a folyadékot az (F) hengerből az (0) csövön az (A) hordóba nyomhatja, míg a (H) úszó a legmélyebb helyzetébe nem jut és a (k) és (s) karokat ismét a (II) nyíl irányában nem mozgatja, hogy a részeket kezdeti állásukba állítsa vissza. Ez a két folyamat váltakozva mindaddig megy végbe, míg az erjedés be nem fejeződött, vagy míg a szénsav fejlődése meg nem szűnik. Ha ez előbb következik be, mielőtt a folyadéknak a hengerbe nyomása és ebből a hordóba való visszanyomása által előidézett keverést megszüntethetnők, a (D2) csapon egyszerűen egy másik erjedésben levő hordóból, vagy valamely szénsavtartályból szénsavat, vagy légszivattyú segélyével levegőt vagy oxygént nyomunk be, mikor a berendezés ugyanígy fog működni, mint az erjedésnél fejlődő szénsav használatánál. Hogy az erjedő folyadék folytonos keverésénél az erjedés gyorsabban fejeződik be magától érthető, evvel egyidejűleg azt is elérjük, hogy az erjesztés mérve kisebb, mert az erjedést tulajdonképen megindító élesztői a folytonos mozgás erélyesebb tevékenysége serkenti és úgyszólván túlerőlteti — ha azonban szabad ezt a kifejezést használni — minek következtében tevékenysége is előbb szűnik meg, vagyis a cukort alkohollá és szénsavvá átalakítani többé nem bírja. Kísérleteim azt is igazolták, hogy az utóerjedés akkor sem indul meg, ha a folyadékhoz újabb élesztőt adunk, mertjk tulajdonképsni erjedő folyadék a folytonos mozgás következtében kémiailag annyira megváltozik, hogy utóerjedésre alkalmatlanná válik. Ha a berendezést cefre esetében alkalmazzuk, mely pld. cukrosvízzel vagy sziruppal kevert, zúzott gyümölcsből, vagy megőrölt malátaból és komlóból áll, megtörténhetik, hogy a szilárd részek a folyadékból bizonyos mértékben kiemelkednek, tehát mert ez az ekkor keletkező réteg nem merül a folyadékba, megszáradnak. Ezt a veszélyt további vezérelt csapok alkalmazásával bizonyos mértékben elkerülhetnők úgyan, de ez a berendezést lényegesen megdrágítaná és a kitűzött cél elérését sok esetben