50426. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a szénsavhidridnek, antimonnak, arzénsavanhidridnek, antimonnak szelennek és a többi, az üveg előállításánál fejlődő termékeknek hasznosítására

gőzök keletkeznek, melyek az arzénsavan­hydrid és az antimon egy részének szubli­málására vezethetők vissza. Az olvasztás további folyamában következő reakciók lépnek föl: Na2 C03 =Na2 0 4-C02 CaCOs = CaO + C02 Az oxigénjét elvesztő nitrát nitritté ala­kul át: 2 NaN03 = 2 NaN02 + 02 Ez a nátriumnitrit natriumoxydra ós a nitrogén oxigénvegyületeire bomlik föl. 2NaN02 = Na2 0 + N2 03 Az oxigén hatásosan oxydálja azokat az anyagokat,melyek az üveget festenék, ameny­nyiben az oxigén ezeket az anyagokat szén és organikus anyagok esetében illó termékekké vagy derivátokká alakítja át, melyek egy fokkal erősebben vannak oxydálva mint az előzök és így kisebb festőerővel bírnak (például a vasprotoxyd­nak sesquioxyddá való átalakítása). Ezenkívül a szulfürok szulfátokká ala­kíttatnak át, melyek az üvegkeverékekbe mennek át. A csatolt rajzon a találmány szerinti be­rendezésnek egy foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. és 2. ábra a készüléket a gázalakú és illó termékek előállítására való berende­zésekkel vázlatos elől- és részben oldalné­zetben mutatja. A 3. ábra néhány részletet tüntet föl, míg a 4. ábra a tulajdonképeni visszanyerőké­szüléket ábrázolja. A készülék a (G) ülepítőkészülékből áll (2. és 3. ábra), mely vezeték segélyével a öntöttvas (A) födelével van összekötve. A készülék továbbá egy gyűrűalakú, az ol­vasztókemencét körülvevő (H) csőből áll (2. ábra), mely a gőzök és gázok össze­gyűjtésére, tehát kollektor gyanánt szolgál. A kiválasztókészülék a következő alkat­részekből áll: Egy vagy több (L) kőanyagtoronyból, melyek kis kálciumkarbonátdarabokat tar­talmaznak; egy (M) aspirátorból, egy (N) gazométerből, egy vagy több (0) toronyból, melyek lyukacsos anyagot és klórkálciumot tartalmaznak igen apró darabokban; végül egy vagy több (Q) kompresszorból. Az üveg alkatrészek behelyezése után, a fűtő a tégelyt az ellenállóképes és tűz­álló födéllel szokásos módon elzárja, ezután a födél és a tégely között levő hézagokat légmentes, lehetőleg plasztikus földdel be­kitteli, mire az öntöttvasfödelet, mely a föntemlített, egyidejűleg fogantyú gyanánt szolgáló csőrésszel van ellátva, akképen tartja készen, hogy a két födél lyukai pon­tosan egymás fölé esnek és egymásba ille­nek. Ez az első öntöttvas esőrész, mely a szintén öntöttvasból álló födélre van csa­varva, célszerűen könnyen kicserélhető és belül zománccal vagy kőanyaggal van bur­kolva. Az ellenállóképes födéllel érintkezésbe jövő öntöttvasfödél folülete a széleken lég­mentes és tűzálló föld rétegével kitteltetik be. (úgy mint a világítógázgyártásnál). A C) torony és a szarvalakú lemez által meg­felelő módon tartott öntöttvasfödél az e célra alkalmazott kis kettős (F, F) satu (1. ábra) segélyével a (D) tégely széléhez szoríttatik. Ellentétben a szokásos, kihasználás nél­kül dolgozó kemencékkel, a jelen készülék­nél az szükséges, hogy a tégely falai a nyílásnál jóval erősebbek legyenek és hosz­szabb nyakkal bírjanak (3. ábra). A tégely nyílásánál a nagyobb falvas­tagságnak az a célja, hogy a tégely széle és az öntöttvasfödél között nagyobb érint­kezési fölület állíttassék elő, hogy a gázok elillanásának veszélyét csökkentsük. A nyak meghosszabbítása pedig azt célozza, hogy a tégely széle úgy az ívdarabon, mint a szarvalakú lemezen túlnyúlni hagyjuk. Ellenben a tornyoknak, habár az eddig szokásos tornyok typusának megfelelnek is, alacsonyabbnak kell lenniök, hogy a tégely széle a szarvalakú lemezen túlnyúljék. A födél a (T) cső segélyével a (G) üle­pítőkészülékkel van összekötve, mely a porokat és szublimátokat fogadja be. A (G) üllepítőkészülék egy csappanó segélyével *

Next

/
Oldalképek
Tartalom