50426. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a szénsavhidridnek, antimonnak, arzénsavanhidridnek, antimonnak szelennek és a többi, az üveg előállításánál fejlődő termékeknek hasznosítására
gőzök keletkeznek, melyek az arzénsavanhydrid és az antimon egy részének szublimálására vezethetők vissza. Az olvasztás további folyamában következő reakciók lépnek föl: Na2 C03 =Na2 0 4-C02 CaCOs = CaO + C02 Az oxigénjét elvesztő nitrát nitritté alakul át: 2 NaN03 = 2 NaN02 + 02 Ez a nátriumnitrit natriumoxydra ós a nitrogén oxigénvegyületeire bomlik föl. 2NaN02 = Na2 0 + N2 03 Az oxigén hatásosan oxydálja azokat az anyagokat,melyek az üveget festenék, amenynyiben az oxigén ezeket az anyagokat szén és organikus anyagok esetében illó termékekké vagy derivátokká alakítja át, melyek egy fokkal erősebben vannak oxydálva mint az előzök és így kisebb festőerővel bírnak (például a vasprotoxydnak sesquioxyddá való átalakítása). Ezenkívül a szulfürok szulfátokká alakíttatnak át, melyek az üvegkeverékekbe mennek át. A csatolt rajzon a találmány szerinti berendezésnek egy foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. és 2. ábra a készüléket a gázalakú és illó termékek előállítására való berendezésekkel vázlatos elől- és részben oldalnézetben mutatja. A 3. ábra néhány részletet tüntet föl, míg a 4. ábra a tulajdonképeni visszanyerőkészüléket ábrázolja. A készülék a (G) ülepítőkészülékből áll (2. és 3. ábra), mely vezeték segélyével a öntöttvas (A) födelével van összekötve. A készülék továbbá egy gyűrűalakú, az olvasztókemencét körülvevő (H) csőből áll (2. ábra), mely a gőzök és gázok összegyűjtésére, tehát kollektor gyanánt szolgál. A kiválasztókészülék a következő alkatrészekből áll: Egy vagy több (L) kőanyagtoronyból, melyek kis kálciumkarbonátdarabokat tartalmaznak; egy (M) aspirátorból, egy (N) gazométerből, egy vagy több (0) toronyból, melyek lyukacsos anyagot és klórkálciumot tartalmaznak igen apró darabokban; végül egy vagy több (Q) kompresszorból. Az üveg alkatrészek behelyezése után, a fűtő a tégelyt az ellenállóképes és tűzálló födéllel szokásos módon elzárja, ezután a födél és a tégely között levő hézagokat légmentes, lehetőleg plasztikus földdel bekitteli, mire az öntöttvasfödelet, mely a föntemlített, egyidejűleg fogantyú gyanánt szolgáló csőrésszel van ellátva, akképen tartja készen, hogy a két födél lyukai pontosan egymás fölé esnek és egymásba illenek. Ez az első öntöttvas esőrész, mely a szintén öntöttvasból álló födélre van csavarva, célszerűen könnyen kicserélhető és belül zománccal vagy kőanyaggal van burkolva. Az ellenállóképes födéllel érintkezésbe jövő öntöttvasfödél folülete a széleken légmentes és tűzálló föld rétegével kitteltetik be. (úgy mint a világítógázgyártásnál). A C) torony és a szarvalakú lemez által megfelelő módon tartott öntöttvasfödél az e célra alkalmazott kis kettős (F, F) satu (1. ábra) segélyével a (D) tégely széléhez szoríttatik. Ellentétben a szokásos, kihasználás nélkül dolgozó kemencékkel, a jelen készüléknél az szükséges, hogy a tégely falai a nyílásnál jóval erősebbek legyenek és hoszszabb nyakkal bírjanak (3. ábra). A tégely nyílásánál a nagyobb falvastagságnak az a célja, hogy a tégely széle és az öntöttvasfödél között nagyobb érintkezési fölület állíttassék elő, hogy a gázok elillanásának veszélyét csökkentsük. A nyak meghosszabbítása pedig azt célozza, hogy a tégely széle úgy az ívdarabon, mint a szarvalakú lemezen túlnyúlni hagyjuk. Ellenben a tornyoknak, habár az eddig szokásos tornyok typusának megfelelnek is, alacsonyabbnak kell lenniök, hogy a tégely széle a szarvalakú lemezen túlnyúljék. A födél a (T) cső segélyével a (G) ülepítőkészülékkel van összekötve, mely a porokat és szublimátokat fogadja be. A (G) üllepítőkészülék egy csappanó segélyével *
