50130. lajstromszámú szabadalom • Lábszellőztető cipő és talpbélés

A szellőztetés csak járás közben történik, míg passzív állapotban szünetel; ezáltal a meghűlés időváltozás esetén is teljesen ki van zárva. A cipő teljesen rendes és zárt lehet és ezen beépített szellőztető művek folytán abba sehol eső, pocsolyavíz vagy por be nem juthat. A járás benne az egészséges szellőztetésen túl rugalmassága miatt is kellemes.

A lábszellőztető cipő készítése a következőképen történik:

A cipőfölsőrész a rendes útján azzal a különbséggel készül el, hogy leghátul a középen, a kaptafa alá behúzandó kb. 2 cin. alsó szélrész fölött (1. ábra X-nél) egy merőlegesen álló kis ovális lyukat kap a

4. ábrabeli (I)) légszívócsőnek megfelelő nagyságban. A hátsó összevarrási leborítószalag pedig (2. ábra) a (D) légszívócsőnek hosszanti befoglalására sajtolás útján vályú alakra, fölső végén pedig tasakszerüen (b) képeztetik ki. Ezen vályuszerúen alkotr leborítószalag fölvarrása után egy a (X) lyukhoz vezető üreg keletkezik. A fölsőrészbe illesztendő kéreg (3, megfelelő helyén is ilyen ovális lyukat vágunk úgy, hogy a kéreg beragasztása után is ezen (X) jelű lyukakon keresztül, a cipő belsejéből a bélésen, kérgen, fölsőrészbőrön át. a kipréselt összefoglalószalag alá, és alatta föl a cipószár fölső pereméhez, a

(D) légszívócsövet egy dróthorog segélyével később fölhúzhassuk. Az összefoglalószalag csak két oldalt, hosszában lesz bevarrva, fönt a cipőszár peremén pedig tasakszerűleg kiképezve nyitva marad, amely tasakba beleszájaz a légszívócsó (c) vége s nyílására pedig a tasakba, kevés porfogóvatta kerül. Az így elkészült fölsőrész kaptafára húzható.

A talpszereléshez vágunk a kaptafára illő 3 drb. talpbélést. Ezek egyike (V) szerint simán marad. A másodikat 6. ábra szerint (n, n) (vagy más formáció szerinti) csatornakivágással és a saroknál az (E) (12. ábra) tekercsrúgó kerületének megfelelő (e) lyukkivágással, továbbá hátul a sarokszélen a légszívócső szelepeinek (IV, d. d) megfelelő (f) keretkimetszéssel látjuk

el. azután a csuklónál (v, v) kettévágjuk (VII) és (VI2) felekre. A harmadikra (7. ábra) az (n, n) csatornakimetszésekre eső, és azokat födő (g, g) apró lyukakat ütünk : a sarokrészt pedig ih, h) lyukasztással látjuk el. ezenkívül a csuklótól a sarok körül a csuklóig kerületéből 1 mm.-nyit köröskörül levágunk.

Készítünk továbbá ideiglenes használatra parafából vagy kemény papirosból a 6. ábrán lemetszett (V12)-nek megfelelő területű belső sarokmodellt iS. ábra), amely */•»—1 cm. belső sarokmagasságnak feleljen meg. Az 5. ábra szerinti sima rétegre tartósan fölragasztjuk a (VII) jelű félrészt, és ideiglenesen könnyedén fölerősítjük a (VIII) belső sarokmodellt, s ezt így együtt, mint belső talpot az (i), ni csatornakimetszéses oldalával a kaptafára illesztjük, ráhúzzuk a fölsőrészt és elkészítjük a cipőt a rendes eljárás szerint. Amint a talpszerelés elkészült, kiemeljük belőle a kaptafát és kivésszük az ideiglenesen alkalmazott (VIII) belső sarkot is. A cipőszár fölső peremétől a hátsó összefoglaló bőrszalag kipréselése alatt letolva egy dróthorgot, a (II) légszívócsövet (c) végénél fogva a cipő belsejéből az (X) lyukkivágáson át behúzzuk a szalag alá addig, míg a (d, d) szeleplebenyek az (X) lyukhoz érnek. Az alsó szeleplebenyt leragasztjuk a belső talpra, míg a fölső szabadon marad.

Elővéve a (VII) szerint előkészített talpbélést, vágunk hozzá puha kesztyübőrből vagy más anyagból a csuklótól a sarok körül a csuklóig körülérő hosszúságban (IX) szerinti formájú szalagot, amelyet egyik szélénél fogva ugyanígy vezetve a varrógép alá. mint a 10. ábra mutatja: körül fölvarrunk, amely után ezen bőrszalag merőlegesen állva, félkörben körülveszi a sarokrészt (11. ábra), belefektetjük a

(VI) ból levágott (VI2) részletet akként, hogy e két részlet síkja (VI2) és (VII) a saroknál lemért 1 cm. sík-köztávolságból a csuklóig egybefusson és rája körül leragasztjuk a (IX) bőrszalagot, nyerünk ezáltal a saroknál a fuj tatóhoz hasonló légkamarát.