50130. lajstromszámú szabadalom • Lábszellőztető cipő és talpbélés
A légkamara készítésnél a (VI2)-re leragasztott (IX)-es szalag ama részeit, melyek a lehajtásnál a (VI2) kimetszéseit födné, ollóval kivágjuk, hogy azok szabadon maradjanak. Az (E) tekercsrugót (12. ábra) a részére meghagyott (V12)-e lyukon, lásd 11. ábra); beillesztjük a légkamarába s egy-két öltéssel odaerősítjük a (VII) számú fölső réteghez. Az így elkészült légkamarát pedig úgy ragasztjuk be a cipőbe, hogy a beépített (VII) félrész metszésénél (v, v) találkozzék, a légkamara képzésénél fölhasznált (YI2) jelzéssel és a lyukakkal ellátott (VII) sz. réteg álljon fölül; a nyitva maradott (f) keretkimetszés pedig a (D) légcső szeleplebenyeit körülvéve, a légkamarába bocsássa a szeleplebenyeket. Beragasztás után sámfát teszünk a cipőbe, mellyel a légkamarát jól leszorítjuk, s addig hagyjuk benne, amig a ragasztás megszárad, ami után a «Lábszellőztető cipő» kész. Az alkalmazott (E) tekercsrúgó (12. ábra) egy síkba összenyomható, s midőn a testsúly a légkamarára ránehezedik, az összenyomulva teljesen behúzódik a (YI2) részletben részére vágott (e) lyukkimetszésbe, miáltal a lábnak teljesen sima nehezkedési föliiletet hagy. A légkamarába bevezetett (D) légszívócső szelepei (d, d 4. ábra) maguktól működnek, mert amidőn a tekercsrúgó föltámasztja a légkamarát, légüres tér támad, illetve légritka tér, amibe a légkörnyomásnál fogva is betódul a levegő, viszont összenyomásnál a szelepek elzárják a légcső száját. Ezen beépített lábszellőztető egyáltalában nem akadályozza a cipők szokásos javításait. ú. m. talpalás, sarkalás, fejelés stb. Másik formájában ezen találmány, mint «Lábszellőztető cipőtalpbélés» a következőképen készül el. \ águnk az 5. ábra szerint 2 drb. talpbélést. Ezek két szembekerülő oldalán az alkalmazott anyag húsába belepréseljük (lásd 14. és 15. ábrákat) az (n, n) légcsatornákat, (e, e) rúgófészkeket és (f, f) szelepágyakat. A fölső rétegnek kiszemelt dara-I bon (lásd 15. ábra) keresztülütjük a (g, g) és (h, h) szellőzőlyukakat is, azután ugyanerre egy a 10. ábra (vagy 9.) szerint készített bőrszalagot varrunk körül (a 10. és 11. ábrákra való hivatkozással leírt mód szerint), amelyre a légcső számára (X) jelű lyukat vágtunk ki. Az alsónak szánt rétegre, az (f) szelej>ágyba beragasztjuk a (D) légszívócső (d) jelű alsó szelepét, a csövet keresztülhúzzuk a fölső rétegre már körülvarrott buikolószalag (X) lyukján, a rúgófészkek közé (f, f) belehelyezzük az (E) tekercsrugót és a burkolót, ú. m. előbb is tettük az alsó réteg befoglalásával körül lehajtva leragasztjuk. A lábfej alá jutó részen pedig a két réteg szembekerült csatornakipréseléses lapját összeragasztjuk vagy összevarrjuk. Ezután a különálló «Lábszellőztető cipőtalpbélés» kész. Befektetése úgy történik, hogy a cipőn (lásd 18. ábra) (X) nél a sarok fölött lyukat ütünk, azután föl varrunk hátul egy a 2. ábra szerint előkészített összefoglaló szalagot, zsineget kötünk (elég hosszút) a légszívócső (c) jelű végére (IV), a zsineget a cipő belsejéből (X) lyukon keresztül az összefoglaló bőrszalag alatt fölhúzzuk, ezután a talpbélést beragasztjuk a cipőbe, s végül legutoljára a zsineg segélyével helyére húzzuk a légszívócsövet. Szabadalmi igények. 1. Szellőztető berendezés cipő számára, a cipőbe beépítve, jellemezve a cipőben a lábsarok alatt (E) rúgóval föltámasztott zárt (P) légkamara által, melybe a külső légkörből a friss levegőt a cipő száránál szájazó szelepes légszívó (Di cső vezeti be, s innét a cipő belső talpában, a láb talpa alá és a lábujjakhoz vivő (n, n) légvezetékeken és (g, g) és (h, h) szellőző lyukakon nyomatik ki. 2. Az 1. alatt igényelt szellőzőberendezésnek bármely cipőbe talpbélésként való alkalmazása, jellemezve a cipő szerkezetétől teljesen külön álló, abba beilleszthető (P) légkamara által, melynek két föliilete a lábsarok alatt (E) rúgó*rr A*
