50016. lajstromszámú szabadalom • Pörkölő eljárás és berendezés

_ 4 tatva, mely a levegőt a rostélyon lévő adagon beszívja és a gázokat a kamrákból a (h) vagy (i) terekbe hozza. Külön szívószerkezetek alkalmazása azért is elŐDyös, mert ezáltal a pestnek gazdag, illetve szegény gázt termelő részeit tetszés szerinti levegőmennyiséggel táplálhatjuk, így pl. a szegény gázt termelő részeken át több vagy nagyobb nyomású levegőt szívhatunk keresztül, mint a pestnek gazdag gázt termelő helyein. Ahelyett, hogy a pörkölő levegőt az imént ismertetett szerkezet értelmében fölülről lefelé szívatnók, lehetne természetesen a levegőt alulról fölfelé vezetni az anyagon keresztül; ez esetben az (e) kamrákat és az (f, g) vezetékeket a rostély, illetve az anyag fölött kellene elrendezni. A levegőtáplálást szívás helyett fujtatással is eszközölhetjük. A 3. és 4. ábrabeli berendezésnél az (al) gyűrűs pest nyugszik, ellenben a (bl) adagoló forog a pest fölött és azt pl. az I—I vonaltól kiinduló útjában egyenletes nyersanyagréteggel borítja, melyet egyidejűleg meggyújtunk. A meggyújtott anyagon át légáramot vezetünk keresztül úgy, hogy a gazdag gázok termelése megkezdődik. Amíg már most az adagoló fokozatosan távolodik I—I kiindulási helyétől, azalatt a pestnek ezzel szomszédos helyein a keletkező gázok folyton szegényebbek lesznek úgy, hogy az adagolónak egy bizonyos elfordulása után a kiindulási helyen már csak szegény gáz keletkezik. Eközben azonban természetesen új és új részei a pestnek tápláltattak friss anyaggal úgy, hogy most már ezeken a helyeken keletkezik gazdag gáz. A gazdag és szegény gázok elkülönített gyűjtésére lényegileg az előbb leírt berendezés szolgál, azzal a változtatással, hogy a (hl, il) gyűjtőterek (jl, kl) fenekei és a (pl, ql) tömítőtartályok nyugvók, ellenben az (11, ml) harangok az adagolóval együtt forognak. Ennek lehetővé tételére a harangokhoz kapcsolt (nl) és (ol) vezetékek nyugvó részei a forgó részekkel a (t) és (u) gyűrűs tömítő csatornák révén vannak összekötve. Minthogy az (11, ml) harangok az adagolóval együtt forognak, a harangokra erősített (rl, sl) zárólapok a gázvezetékek fölött haladnak el és azok torkolatait a (bl) adagoló helyzetéhez képest nyitják vagy zárják. Kitűnik tehát, hogy ilyen módon ugyanazon hatást érjük el, mint a korábban ismertetett szerkezet által, vagyis (hl)-beni gazdag, (il)-ben pedig szegény gázok szakadatlan árama jön létre. A két elrendezésközött csak az a különbség, hogy a korábban ismertetettnél a szegény, illetve gazdag gázok a pest állandó helyén keletkeznek,, vagyis a kamrák mindig egy bizonyos megállapított helyen kapcsoltatnak ki és be„ míg az utóbb leírt szerkezetnél a szegény és gazdag gázok keletkezési helyei folytán változnak úgy, hogy itt a kamrák ki- ésbekapcsolása különböző helyeken, de állandó' időközökben történik. Az 5. és 6. ábrák a találmány használhatóságát tüntetik föl, oly szilárd egyenes pestnél, mely fölött az adagoló elmozog. A pörkölés menete lényegileg megegyezik a korábban leírt eljárással, főkülönbséget az képez, hogy az 5—6. ábrákban leírt szerkezetnél az adagoló egyenes útjának végére érve, üres menetben, vagyis a rostélynak friss anyaggal való befödése nélkül tér vissza kiindulási pontjára. A találmány értelmében a rostély alatt elrendezett egyes kamrák mindegyike az elkülönített (h2) és (i2) gyűjtőterekhez vezető csövekkel közlekedik. A rajzon föltüntetett, egymás mellett elrendezett (12) és (m2) harangok helyett esetleg koncentrikus harangokból is képezhetnők az elvezető tereket. Az (12) és (m2) harangokat alkalmas módon, pl. a (b2) adagolót hordó (X) kocsira erősített (w) fogasrúdba fogó (v) fogaskerék által forgatjuk. Az adagolónak és a kocsinak üres visszajártakor az (12) ós (m2) harangoknak természetesen meg kell állniok,. s é célból a (w) fogasrúd és (v) fogkoszorúk közti kapcsolást alkalmas módon, pl. a fogasrúd kiemelésével meg kell szüntetni.. Az (f2) és (g2) vezetékek torkolatainak lezárása a 3. és 4. ábrák kapcsán leírt.