50016. lajstromszámú szabadalom • Pörkölő eljárás és berendezés

módon történik úgy, hogy ezen esetben is egyenletes elkülönített áramban kapjuk a gazdag és szegény gázokat. Tekintetbe veendő, hogy a két szélső kamra gázvezetékeinek torkolattávolsága kétszer akkora, mint a többi torkolatok közti távolság. Ezen elrendezés azért szükséges, mert az első, vagyis az adagoló útjának legelején fekvő kamráról a lepörkölt anyagot el is kell távolítani, mielőtt friss anyagot adagolhatnánk. Az első kamra rostélyának ezen kiürítése azonban akkor történik, mikor az adagoló útjának másik végén fekvő kamra gazdag gázokat termel, tehát a szegény gázok gyűjtőhelyétől elzárva tartandó. Az első kamrát a lepörkölt anyag eltávolítása alatt mindkét gyűjtőhelytől el kell zárni, nehogy azokba levegő jöjjön. Ezen két követelménynek legegyszerűbben azáltal felelünk meg, hogyha a két szélső kamravezeték torkolatainak távolságát az említett módon a rendes távolság kétszeresére szabjuk meg. A lepörkölt anyag eltávolítása vagy kézzel, vagy pedig az (X) kocsi elé szerelt ismeretes eke által eszközölhető. Világos, hogy a szerkezetek egyes részei, hasonló célú más szerkezetekkel helyettesíthetők is. így pl. lehetne a víztartályba merülő harangok és a rájuk erősített zárólapok helyett a gázvezetékeket csapokkal, szelepekkel stb. ellátni, s ezeket kézzel vagy önműködően a megfelelő kamra pörkölési stádiumához képest nyitni vagy zárni. Ezen esetben gyűjtőtér gyanánt mozgó részek nélküli zárt tartályt alkalmazhatnánk, vagy pedig a gázokat közvetlenül is vezethetnők a kénsavkamrákba vagy a kéménybe. A zárószerkezetek önműködő hajtását nem kell okvetlenül a pest vagy az adagoló mozgásától levezetni; lehetne részeket pl. független hajtással is ellátni. Forgó harangok helyett lehetne továbbá az 5. és 6. ábrákban leírt elrendezésnél ide-oda mozgó egyenes harangokat is alkalmazni, aminek azonban az lenne a hátránya, hogy az adagoló üres visszajártakor, mikor a zárólemezek is visszamozognak, a gazdag gázok gyűjtőtere rövid időre kapcsolatba jönne a szegény gázokat termelő kamrákkal vagy pedig az összes kamrák rövid időre lezáratnának. Ha azonban az adagolót igen sebesen járatjuk vissza, akkor ezen hátrányok oly rövid ideig lépnek föl, hogy káros hatásuk elhanyagolható. Lehetne továbbá a gázvezetékek torkolatait golyókkal vagy hasonlókkal is elzárni, s e golyókat a forgó harang vagy más szerv révén a kellő időben eltolva, a vezetékeket váltakozva nyitni vagy zárni. A tömítő víztartályba merülő harangokat minden más oly berendezéssel lehet pótolni, mely a gyűjtőtér két részének viszonyos elmozgását megengedi. Ilyen harangpótló szerkezet a 7. és 8. ábrákban van föltüntetve, amelyek szerint a zárólemezeket szekrényszerű (y) tolattyú pótolja, mely egy bizonyos számú gázvezetéket föd le. Az (y) tolattyúból kiinduló (n3) cső a gázokat a használati helyhez, tehát a kénsavkamrához vagy a kéményhez vezeti. Hogy a pest üres részének megfelelő vezetékeket lefödve lehessen tartani, a szekrényszerű tolattyú az (r3) lemezzel van kapcsolva, mely a megfelelő csőtorkolatokat lefödi. Az (y) szekrény és az (r3) lemez az (m3) haranggal vannak kapcsolva és ép úgy forognak vele együtt, mint az előbb leírt szerkezetek záró lemezei. Az (y) tolattyú tehát az előbb leírt szerkezetek egyik harangját pótolja. Lehetne természetesen két ily szekrénytolattyút alkalmazni úgy, hogy az (m3) harang is elmaradna. A tolattyú által lefödött csőtorkokból a tolattyúszekrénybe áramolnak a gázok és innen vezettetnek el, míg az (y) szekrény és (r3) lap által le nem födött csőtorkokból a gázok az (m3) harang (i3) terébe áramolnak és elkülönítve vezethetők el. A 7. és 8. ábrákban föltüntetett elrendezés egyaránt használható szilárd vagy forgó pestnél, valamint egyenesvonalú pestnél, vagy ide-oda mozgó gyűjtőterek esetén. Eddig egyszerűség kedvéért csak két gyűjtőtérről és két külön fölfogandó gáznemről volt szó. Természetesen lehetne