49950. lajstromszámú szabadalom • Forgó dugattyús mótor szivattyú
- 3 -gattyú az (a) nyíl irányában mozog, az (51) karok az (52) ütközők fölött csúsznak és a (47) tömítőléc szabadon csakis egy bizonyos állásba állhat be, nevezetesen abba, melyben (54) éle a (11) kamara belső fölületére fekszik. Ily módon meg van az gátolva, hogy a szemben fekvő oldal felé átbillenjen és ama tok belső fölületét, melylyel együtt működik, megrongálja. Ha azonban a dugattyú forgásirányát meg kell fordítani, az (51) karok a tömeghatás következtében a (49) csapok körül elfordulnak úgy, hogy végeik az (52) ütközőkkel kapcsolatba, 1. pontozva, ily módon a hajtóközeg akként hathat a (47) tömítőlécre, hogy ennek (55) éle feküdjék a (11) tok belső falára. Ily módon a dugattyú forgási irányának megváltozásánál a (47) tömítőléc helyzete is önműködően megváltozik, még pedig akként, hogy mindig a tömítőléc mellső éle feküdjék a (12) dugattyú kerületére vagy kerületén belül, tehát semmiféle kiálló él ne legyen, mely a (11) kamrába esetleg benyúló kiugrásokkal összeütközhetnék. Ugyanekkor a dugattyú hathatós tömítését biztosítjuk mozgásának minden helyzetében és az érintkezési hely mögött minden veszteséget meggátolnak. Ha a (12) dugattyú csak egy irányban forog, mint az 1—12. ábrán látható foganatosítási alaknál, a (47) tömítőléc mellső élét, mint ez (56)-nál látható, letompíthatjuk. (7., 12. és 13. ábra). A (47) tömítőlemez mellső éle fölé nyúlik a (12) dugattyúnak ezt túlfedő (57) nyelve úgy, hogy a dugattyú mozgása közben — tekintet nélkül arra, hogy a (47) léc minő helyzetet foglal el, végét ez az (57) nyelv állandóan védi. Ily módon a tömítőléc élei nem nyúlhatnak ki a dugattyú palástfölületéből és nem juthatnak érintkezésbe a (18) saruval vagy valamely más résszel, mely azokat elpusztíthatná. A (44) kivágás hátsó fölületétől a (12) dugattyú kerületéhez (58) csatornák vezetnek és minthogy a hajtóközeg a (11) kamarába bejut, annak egy része eme csatornákon is áthalad és az (54) élt a (45) csap körül a 13. ábrán látható állásba állítja úgy, hogy az szorosan ráfekszik a (11) kamara belső oldalára ésahajtóközegnek itt történő átszivárgását meggátolja. Ha a (47) lécet át nem kormányozható motornál alkalmazzuk, a (49) ütközők elmaradhatnak és egyszerűbb berendezéssel, pld. egy beállítható (59) csavarral helyettesíthetők, mely ekkor a (47) lécek előremozgását határolja. Világos, hogy a (47) lécet a hajtóközeg állandóan a (11) tok belső fölületére szorítja. Ha ellenben a tömítőléc a (18) saruval vagy más kiugrással jön érintkezésbe, a hajtóközeg nyomása ellen a normális helyzetbe térhet vissza (12. ábra) és eme kiálló rész előtt a gép mozgó részeinek megsértése nélkül elhaladhat. A (22) bebocsájtó szelepben cső alakú I (60) lefojtó szelep van alkalmazva, melyre az előbb említett (30) fogaskerékbe fogódzó (61) fogaskerék van ékelve. Ennek a szelepnek több háromszögletű (62) hasítéka van, (4„ 5. ábra) melyek elrendezése olyan, hogy bizonyos időpontokban a (22) szelep (23) hasítékait födjék és így a hajtóközeget a (24) csatornákon át bebocsássák, mely csatornák a (11) kamarával közvetlen kapcsolatban állanak. A (61) fogaskerék a (63) tengelyre van ékelve, (3. ábra) mely a (60) szelep végén a (64) gyűrűbe van befogva. Az 1. és 3. ábrán látható helyzeténél a (60) szelep nyitva van és elforgatása azt idézné elő, hogy a hajtóközeg a (11) kamarába áramlik be. Ha azonban a gépész a hajtóközeget a (11) kamarától részben vagy teljesen el akarja zárni, a (65) kéziemelőt és a rugónyomás alatt álló (66) elreteszelést egyidejűleg működteti úgy, hogy a (67) orrot a (10) tok (69) karján kiképezett (68) fogazásból kiemeli. A (65) kézi emelő segélyével a (60 szelepet jobbra (3. ábra) mozgathatja, mikor a (62) hasítékok a (22) bebocsájtószelep (23) hasítékaival részben vagy teljesen kapcsolaton kívül kerülnek, tehát a hajtóközeg beáramlása a (11) kamarába kisebb-nagyobb mértékben meg van gátolva. Abebocsátó szelep végén a (21) csővelszemben egy (70) fogasív van alkalmazva (1 ábra) ez pedig egy (71) fogantyúval ellátva, melynek segélyével a (22) szelepet akként forgathatjuk
