49913. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló
gélyével a kocsik összekapcsolása a következőleg történik: Egyik vagy másik (28) emeltyű meghúzásával a (16) tengelyt elforgatjuk, amely a (17) ellensúlyt fölfelé emelve, magával viszi. Ugyanekkor a (16) tengely a (27) hüvelyt lefelé fordítja és a (18) lépcsőstárcsa is lefelé fordul. Ezen művelet közben a (7) kapocs szabaddá válik és súlypontjának külpontos helyzete folytán magától alásülyed, mindaddig, míg (9) akasztéka a (18) lépcsőstárcsa (29) részén fölfekszik. A (16) tengellyel együtt elforduló (27) hüvely a (25) kampónak támaszkodva, azt a láncgyűrű közvetítésével ma-' gával viszi, minek folytán a láncgyűrű fölfelé mozog. Ezzel a kapcsoló a kocsik összekapcsolása céljára készen áll. A (11) kapcsológyűrű ily módon elért helyzetéből nem eshetik vissza, mert a (7) kapocs & {18) lépcsőstárcsát és azzal együtt a (16) tengelyt megfogva tartja. A kapcsolandó kocsik összetolásakor a kapcsológyűrűk egymás fölébe csúsznak, a fölső kapcsológyűrű a (7) kapocs (8) szárnyas nyúlványaiba ütődik, minélfogva a (7) kapocs fölfelé elfordul és a (11) láncgyűrűbe belekapaszkodik, amivel egyidejűleg a (9) akaszték a (18) lépcsőstárcsa (29) részétől eltávozik. A (18) lépcsős tárcsa ily módon fölszabadulván, az ellen•súly hatása alatt a (16) tengellyel együtt gyorsan elfordul. Ugyanekkor már (27) hüvely sem gyakorol nyomást a (11) kapcsológyűrűre, amely ennek folytán szintén fölszabadulván, lefelé fordul és a (13) biztonsági kapocs horgába belekapaszkodik. A lépcsős tárcsa ekkor legmagasabb (19) lépcsőjével támaszkodik neki a horog akasztékának. A kocsik szétkapcsolásakor a (11) láncgyűrű a (7) kapcsot elfordítja, amely viszont a lépcsős tárcsát szabadon ereszti. A lépcsős tárcsa ezután a láncok húzóhatása alatt álló (22) tárcsa által elforgat tátik és egymásután (20, 21) lépcsőit fordítja a (7) kapocs felé. Ez az elmozdulás egyébiránt a kocsik különböző menet sebességeiből keletkező lökések behatása alatt önműködőlég megy végbe (amely különböző menetsebesség már menet közben rendelkezésre állhat, vagy pedig a szétkapcsolás céljára előidézhető) oly módon, hogy a különböző menetsebességek folytán a kocsik egymáshoz ütődnek. A (18) lépcsőstárcsa méretei úgy vannak megállapítva, hogy a kocsik közti kapcsolat az oldal- és hosszirányú lökések elkerülése céljából a megengedett határig megfeszíthető legyen, emellett azonban a kocsik szétkapcsolása nehézséggel ne járjon. A (18) lépcsőstárcsa alkalmazása a találmánybeli kapcsolónál igen nagy jelentőségű, mert lehetővé teszi a kapcsolat önműködő megfeszítését a kocsi menetközben beálló természetes mozgása segélyével, minélfogva az ütközők rúgiói menetközben mindig normális módon megfeszítve tartatnak. A kocsik szétkapcsolása céljából elegendő az egyik (28) emeltyűt elmozgatni és a (30) ütközőbe beakasztani. Ekkor ugyanis a (16) tengely elfordulása köbben a (17) súly fölemeltetik, és az ugyancsak elforduló (18) lépcsőstárcsa a (7) horgot szabadon ereszti. Ugyanekkor a (27) hüvely a (11) lánctagot fölfelé mozogni engedi, amely viszont a (13) biztosító horgot szabadon bocsátja. Az így elért helyzetben a (16, 17, 18) alkatrészek rögzítve vannak, a (7) horog pedig szabadon elfordulhat úgy, hogy a kocsik, még ha nagy erővel ütköznek is egymáshoz, nem kapcsolódhatnak össze. A kapcsoló újbóli működésbe helyezése céljából elegendő a (28) emeltyűket a (34) fogantyúk segélyével a (30) ütközőkből kiakasztani. A (28) emeltyű és az általa működtetett lánc közé (31) rúgó van beiktatva abból a célból, hogy a (3) vonórúdnak a vízszintes síkban való elmozgása közben a (28) emeltyű a (30) ütközővel utánaengedő módon kapcsolkozhassék. A (32) homlokgerenda külső falában nyílás van hagyva, oly célból* hogy igen erős lökések alkalmával a (11) gyűrű abba beléphessen és ily módon a homlokgerenda
