49801. lajstromszámú szabadalom • Az alámerülésnél külső nyomás alá kerülő üreges test víz alatt járó és alámerülő naszádokhoz

totósokat, melyeket a száraikra gyakorolt víznyomás hatáaa alatt szenvedhetnek, (n5, n6) merevítések fogják föl. Minthogy a leírt parancsnoki torony egyes réazeibeu föllépő igénybevételek könnyen áttekinthetők és így az illető részek igénybevétele is számítható, az elipszis keresztmetszetű tornyoktól eltérően a toronynak a külső víznyomás okozta összeroppanását fölösleges anyagpazarlás nélkül, biztosan meggátolhatjuk. Ehhez járul még, hogy a leírt parancsnoki torony közel ugyanazt a helykihasználást engedi meg, mint az elipszisalakú torony. A torony falait nemcsak négy részből le • het előállítani, hanem a tornyot hosszanti irányban két félre is bonthatjuk, melyeket sajtolás útján lehet előállítani és egymással szögecselés útján kapcsolni, de lehet a két fél között a kapcsolatot természetesen hegesztés útján is létesíteni. Végül az egész tornyot (0) födelével és merevítő bordáival •együtt mint egyetlen (bronz- vagy acél)öntvényt is készíthetjük, de hogy a kívánt hatást elérjük, a 8. ábrán látható alaprajzot mindig be kell tartani. A 9—11. ábrán látható, ugyancsak merülő naszádhoz való parancsnoki torony keresztmetszete az 5. ábrán sematikusan ábrázolt keresztmetszet. A torony itt négy — az 5. ábrán látható (G, H, Hl, J) köríveknek megfelelően — körívben meghajlított (P, Q •Ql, R) bádoglemezből ál], melyeket befelé fordult (pl, q2, rl) karimák éá szögecselés köt össze. A (pl, c2) és (rl, c2) karimák között a két (D) húrnak (5. ábra) megfelelő •erős (S, T) bádogfal van beszögecselve melyeken akkora (sl, tl) ajtónyílások vannak kivágva, hogy a toronynak mindhárom helyisége hozzáférhető legyen. Felül a parancsnoki tornyot három, a (P, Q, Ql, R) •falakkal összeszögecselt (U, V, W) födél zárja el, melyek közül az (U) födélnek (ul) lejárónyílása van. Az egész torony a torony külső alakjának megfelelően sajtolt (p2, c3, T2) külső szögletvasak és a gyűrűalakú (p3, c4, r3) belső szögletvasak útján van a oaszádtesthez szögecselve. A torony és a aiaszádtest között a torony (P) részében a i naszádtest falán kiképezett (11) nyílás léte*sít kapcsolatot. A leírt parancsnoki toronnyal fölszerelt raerülőnaszád lemerülésénél a torony falára ható erők a tornyot összeroppantam törekszenek. Az eredő nyomásokat ekkor a szilárd (8) és (T) közfalak veszik föl. A torony (P, Q, Ql, R) és (S, T) részeinek méretei — minthogy az azokban föllépő igénybevételek ismeretesek — könnyen számíthatók, tehát a tornyot bizonyos alámerülési mélységre teljes biztonsággal méretezhetjük, a nélkül hogy a falakat fölöslegesen vastagra kellene készíteni. Hogy víz alatt való menetnél a menetellenállásokat kisebbítsük, a tornyot célszerűen a 11. ábrán pontvonalasan kihúzott (K) burkolattal látjuk el. Ebben a burkolatban előnyösen (a rajzon nem ábrázolt) nyílásokat képezünk ki, melyek a naszád lemerülésénél a víznek a toronyfal és burkolat között lévő térbe való bejutását engedik meg. Minthogy ekkor a burkolat belső és külső oldalára ugyanaz a nyomás hat, maga a burkolat igen vékony anj7

agból készülhtt. A 12. és 13. ábrán látható víz alatt járó naszád egész naszádtestének keresztmetszete az 5. ábrán láthatónak felel meg. A naszád ennek megfelelően az (xl) parancsnoki torony szerelésére szolgáló (X) középrészből és az evvel mereven kapcsolt két (Y) szélső részből áll és mindkét végén csúcsban végződik. A naszádtest (X) és (Y) részei között lévő áthatolási éleket az (5) ábrán látható szilárd (D) húrnak megfelelő (Z) hosszanti közfalak kötik össze egymással, mely közfalakban — hasonlóképen, mint a 9—11. ábrán látható, parancsnoki torony (S, T) falaiban — összekötő nyílások lehetnek kiképezve. Ily naszád merülésénél a naszádtest (X, Y) részeiben a külső víznyomás által előidézett vállnyomásokat a (Z) falak teljesen fölfogják. A leírt naszád a jó térkihasználást és az összeroppanás ellen való nagy biztonságot egyesíti egymással, ezenkívül pedig méretei könnyen kiszámíthatók. A leírt keresztmetszeteket alkotó dom-