49791. lajstromszámú szabadalom • Változtatható löketű gép

— 2 -gernek alkalmazását és így nagy sebesség mellett is sima járást és a hajtó fluidumnak folytonos beáramlását teszi lehetővé. Ennek megfelelően az erő fejlesztése és átvitele észrevehető lökés és rázkódtatás nélkül történik, mivel a gép gyakorlati szempontból úgy statikailag, mint dinamikailag mindig egyensúlyi állapotban van. Áz alább részletesen leírandó módon a hatásos szerkezeti részleteket sokféleképen lehet módosítani, hogy az összes követelmények mindenkor kielégíttessenek de maga a gép működése mégis csak bizonyos meghatározott lényeges körülményektől függ, melyeknek egyikét az erőnek a dugattyúfejek és a körülvevő gyűrű közé való vezetésének módja képezíi, ahol is a gyűrű az említett módon a hengertesthez és a szelep fölületéhez képest különböző excentrikus helyzetekbe hozhat)ó. Az első figyelembe veendő föltétel abban áll, hogy a szóban forgó dugattyúfejek, ha löketek tényleg beállanak, BiZBiZf ha az a kör, melyben azok járnak, bizonyos meghatározott fokú excentricitással bír, oly helyzeteket vehessenek föl, melyek egy fordulatnak minden részében a dugatytyűfejek egymástól való viszonylagos távolságának folytonos változásával járnak, míg másrészről a körpályán mért távolságoknak mindig ugyanezen körülmények között kell mődosulniok. A helyzeteknek ezen folytatólagos viszonylagos módosulása abból a tényből következik, hogy maguk ia hengerek, melyek mereven vannak elrendezve és a hengertesttel egy ,egészat 'képeznek, együtt kénytelenek forogni. A munkaszegnek a löket különböző részein föllépő változása és minden egyes dugatytyúnak folytonos előre- és hátramozgása, folytán, melynek hatása alatt a dugattyúfejek a hengertesthez képest változó sugarú körökben kénytelenek mozogni, a dugattyúfejek állandóan változtatják viszonylagos helyzetüket. Az ezen tényből folyó nehézség eddigelé • nagy akadályt képezett több hengernek egy helytálló tehermentesített, egyszerű szerkezetű és minden henger számára közös szeleppel kapcsolatban való alkalmazásánál. Az elmozgásoknak szükséges, viszonylagos függetlenségét sokféleképen érhetjük el, amikor is szem előtt kell tartani azt az alapföltételt, hogy a dugattyúk ne tényleges mechanikai kapcsolat, pl. csapos kötés segélyével legyenek összekapcsolva a gyűrűvel, mely azoknak, ha excentrikus helyzetben van, megfelelő alternatív mozgást kölcsönöz. Nem szükséges, hogy a gyűrű, mely ekként a dugattyúk mozgását szabályozza és melyet, miután több irányban excentrikus, rövidség kedvéért excentrikus gyűrűnek akarunk nevezni, maga is forogjon, ámbár foroghat is, de mindenesetre szükséges, hogy oly elmozgást végezhessen, melyet a forgó hengertesthez viszonyított excentrikus helyzetének létesítése megkíván. Világos, hogy a dugattyúfejek egyikét magán az excentrikus gyűrűn lehetne elrendezni, amikor is a gyűrűknek megfelelő ágyazatban való forgásáról gondoskodnánk; ebben az esetben azonban a gyűrű nem bírna egyenletes szögsebességgel, hacsak a többi dugattyút fölvevő hengertestnek szögsebessége nem változó. Ezen okból nem célszerű a gyűrű és egy dugattyúfej között maradandó kapcsolatot létesíteni, még ha adott esetben kívánatos is a gyűrűnek szabad elforgását lehetővé tenni. De ezen fix kapcsolat létesítésére nincs is szükség sem a dugattyúfejeknek a hengertest és az ezzel kapcsolt, hajtott tengely vagy korong folytonos forgatása segélyével történő ide-oda mozgatására, sem ezen mozgatás fordítottjának létesítésére. Ezen cél elérésére nem kell egyebet tenni, mint biztosítani azt, hogy a dugatytyúfejeknek pályája az excentrikus gyűrűnek kerületi vonalába essék. Ezt sokféle szerkezet segélyével érhetjük el, melyek azonban két főcsoportra oszthatók: 1. Olyanokra, melyeknél az excentrikus i gyűrű nem forog és 2. olyanokra, melyek ezen gyűrűnek folytonos forgását lehetővé teszik.