49791. lajstromszámú szabadalom • Változtatható löketű gép

Abban az esetben, melyben a gyűrű nem forog el és a sebesség és a nyomás nem túlnagy, minden egyes dugattyúi ej en görgőket rendezhetünk el, hogy a dugattyúfejek és az excentrikus gyűrű között a súrlódás csökkentessék. A görgők helyett szánokat vagy vezetékeket is alkalmazhatunk, amikor is a szánok vagy vezetékek és az excentrikus gyűrű közötti súrlódást olajréteg segélyével a minimumra csökkenthetjük. így pl. a szánnak az excentrikus gyűrűvel érintkező fölületén egy vagy több, megfelelő méretű mélyedést képezhetünk ki és azokban olajnyomást alkalmazhatunk, mely nyomást vagy közvetlenül vesszük egy, magának a hengernek belsejével közlekedő csatornából, ha a hajtó fluidum olaj, vagy egy, magában a dugattyúban elrendezett kis szjivattyú segélyével létesítjük, mely utóbbit bármily hajtó fluidummal működtetünk. Ekként a szegmens (szán vagy vezeték) és a külső gyűrű közti nyomásnak nagyobb részét fémfölületek helyett folyadék, esetleg a szokásos vékony olajréteg veszi föl. Az említett mélyedésben uralkodó olajnyomás a dugattyú nyomásának növekedése vagy csökkenése arányában önműködően növekedik, ill. csökken. A vékony olajréteget esetleg az említett mélyedéssel kapcsolatban alkalmazhatjuk, amikor is a mozgási sebességeknek fölhasználásával vékony olajréteget szorítunk a szán alá. Az említett megoldások egyikének vagy másikának alkalmazásával a több henger a dugattyúfejek nyomása folytán különben föllépő súrlódási ellenállásnak minimumával fog működni, bármekkora is a szivattyúban, ill. a motorban uralkodó nyomás. Ha már most oly szerkezetet alkalmazunk, mely az excentrikus gyűrűnek megfelelő ágyazatban való forgását lehetővé teszi, amikor is ezen gyűrű laza, akkor, előnyösen kis görgők segélyével biztosítanunk kell a dugattyúfejnek a gyűrűn való viszonylagos elmozoghatását. Maga a gyűrű | egyenletes sebességgel foroghat, amikor is a dugattyúfejek magán a gyűrű kerületén csekélymérvű ide-odamozgást kivánnak. Ezen elmozgásnak mértéke különben attól függ, hogy mekkora a gyűrűnek excentricitása az illető pontban. A hengerekben uralkodó fluidumnyomást, ha a hengerek tökéletesen párhuzamosan vannak kifúrva és nyitott végük a szeleppel érintkezően forog, egy diametrális válaszfal veszi föl, mely a szelepet egy, be- és kibocsátó részre osztja. A dugattyúfejekben föllépő, említett reakciós nyomás folytán a hengertestnek a szelepen való forgásakor gyakorlatilag nem fog súrlódás föllépni. Jóllehet a közvetlen visszahatás ki van egyenlítve, mégis a hengeres szelepnek tokjában közvetve bizonyos erő föllépése észlelhető, mely nyomást fejt ki és mely, ha ellenhatásról nem gondoskodunk, a forgó hengertest és a szelep között egyoldalú nyomást létesíteni iparkodik. Ennek oka abban rejlik, hogy a szelepnek kivágása nagyobb, mint a hengernyílások harántmetszete. A kivágás és az ennek akár a be-, akár a kiáramlási oldalon, de mindenkor alávetett hengernyílások összharántmetszete közti különbség oly fölületet ad, mely az illető oldalon uralkodó fölületi nyomással megszorozva, megadja azt az összes, ki nem egyensúlyozott nyomást, mely a hengertestet az illető oldalon a szelepfölülettől eltávolítani, a másik oldalon pedig ahhoz odaszorítani igyekszik. Ezen nyomást azonban ki lehet egyensúlyozni és pedig két miődon. Az egyik mód abban áll, hogy a helytálló szelepnek hengeres részében mélyedéseket képezünk ki, melyeknek összfölülete az említett fölületi különbséggel egyenlő. Ezen mélyedések a forgási középvonalnak két oldalán, a megfelelő csatornanyílásoknál lehetnek elrendezve, ahol is a szeleptestben összekötő csatornák vannak kiképezve oly célból, hogy tökéletes kiegyenlítést érjünk el és a ki nem egyensúlyozott állapotból eredő, említett hatások kiküszöböltessenek.