49718. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gyönge áramú hálózatok vezeték végelzáró szekrényeinek vagy más hasonló készülékeinek sarokszorító lemezeinél nagy felszinszigetelés létesítésére

tály oldalfalai magasságának megfelelő megszabásával és túlfolyatóél gyanánt való kiképezésével (1—4. ábra), illetve megfelelő túlfolyató cső elrendezésével (5. ábra) arról is gondoskodunk, hogy az olaj fölszine semmi esetben sem emelkedhessék a csupasz vezetékekig. Minthogy ennél a berendezésnél oly ola- . jat alkalmazunk, melynek fajsúlya a víznél kisebb, ki van zárva az, hogy a nedvesség az egyik vezetéktől a másikhoz juthasson. Az új berendezésnél az előnyösen ebonitból vagy más képlékeny szigetelő anyagból álló és a sarokszorítőkat vagy más csatlakozó részeket viselő lemez oly anyagból, pl. fémből készült tartály fenekét alkotja, melyhez az olaj csak kevéssé tapad. A lemezben előnyösen oly módon, hogy a sarokszorítólemez a teknőszerű tartály feneke fölé kiálljon és a lemez körül csatorna keletkezik, az olajon át lecsapódó nedvességet összegyűjtő mélyedéseket képezünk ki, melyek mellett vagy helyett más, tetszőleges számú és alakú mélyedést is lehet a lemez kerületén vagy fölületén kiképezni. A tartály és lemez anyagának különleges megválasztása annyiban előnyös, hogy eredetileg képlékeny anyag, ebonit alkalmazása következtében a lemez az ezen átvezetett sarokszorítókhoz vagy más vezetékekhez tömítve hozzáfekszik, és hogy a lemezt az avulás, a sarokszorítőkat ipedig az elektromosság átcsapódása ellen védő olaj a tartály falain föl nem emelkedhetik. A csatolt rajzon az 1., 2. és 3. ábra a találmány tárgyának három foganatosítási alakját keresztmetszetben tünteti föl. A 4. ábra a 3. ábrához tartozó fölülnézet, mely általános elrendezési rajz gyanánt is szerepel. Az 1. ábrán látható foganatosítási alaknál a teknőalakú tartály (b) falát a vezetékvégelzáró szekrény fala alkotja. A szigetelő anyagból készült és az (f) sarokszorítőkat viselő (a) lemez a tok egy szegélylécén nyugszik, még pedig a betöltött olaj tömítése céljából (h) gumi vagy azbesztcsík közbeiktatása mellett. Az (a) lemez és a (b) fal között (c) csatornát alkotó szabad tér marad, az ebben idő multával öszszegyülŐ víz bevezetésére az (i) csavar szolgál. Ha a csavart kissé megeresztjük, a víz a (k) furaton át lefolyik, és mint ebből olaj kezd kifolyni, a csavart ismét meghúzzuk. A többi foganatosítási alaknál az olajnak a tok fala és a sarokszorítólemez között való kiszivárgását meggátló külön tömítés fölöslegessé válik. A 2. ábra szerint az (a) sarokszorítólemezt valamely fémből, pl. öntött vasból álló U-keresztmetszetű (d) keret alapkarimájára fenékszerűen föl- vagy körül sajtoljuk. A (c) csatornát, úgymint az első foganatosítási alaknál, azáltal létesítjük, hogy a lemez kerületén megfelelő teret hagyunk szabadon. Az alaplemez fölülete lejtősen lévén kiképezve, a csapadékvíz arról könnyen lefolyhat. A 3. és 4. ábrán az (a) sarokszorítólemez tartója gyanánt bádogból sajtolt (e) szekrény feneke szolgál, melyre ugyancsak szigetelő anyagot sajtolunk. Itt is a kerületen (e) csatorna marad szabadon. A szekrény fenekén az (f) vezetékek átvezetési helyén megfelelő átmérőjű furatok vannak kiképezve, hogy az elektromosság a vezetékről a szekrény fenekére át ne csaphasson. Ha a sarokszorítólemez kábelvégelzáró szekrény fölött van alkalmazva, ja sarokszorítólemez alatt lévő teret az olajtöltéstől függetlenül tetszőleges szigetelőanyaggal lehet kitölteni úgy, hogy a nedvesség a lemez alsó oldalán sem okozhat szigetelési veszteségeket. Erre a célra a 4. ábra szerint a (g) beöntő nyílás szolgál. Hogy az olaj az ebonitlemezen az ezen átvezetett vezetékek mellett át ne szivároghasson, a lemez anyagát a vezetékek mellett csőalakban föl lehet duzzasztani. Ekkor a tartályt olajjal csakis annyira szabad tölteni, hogy eme csövek végei az olajból kiálljanak és így a vezetékek az