49575. lajstromszámú szabadalom • Eljárás varrat nélküli üreges fémrudak és egyéb üreges fémtárgyak elállítására

ségek egyedül ezen igen magas hőfokon ömlesztett fém különös tulajdonságaiból származnak, aminő a legkülönbözőbb fajta acél és különösen ama lágy homogén acél, melyet magyarul «folytvas»-nak, a németben «Flusseisen»-nek neveznek. Eme kísérletek legnagyobb része az acél tulajdonát képező eme nehézségek folytán hiusultak meg iparilag és a nyers «csőbucák» oly minőségűek voltak, hogy lehetetlen volt azokat megmunkálni; más esetekben az eljárások oly «csőbucá»-kat hoztak létre, melyek végső eredményekép nemcsak nem jobb, hanem a piacon jelenleg forgalomban levő csövekkel egyenlően drága csöveket nyertek. Ennek folytán észszerű volt a kutatásokat a legegyszerűbb öntőműhelyi módszerek felé irányítani és a csődarabokat kevésbé drága módszerek segélyével előállítani, melyek az öntőműhelyben használatos és egészen közönséges módszerektől nem állnak távol. .• Ezen módszerek segélyével valóban bárminő fajtájú acélból és lágy, homogén acélból is vékony falú csődarabokat nyerünk. Ezen hosszú és vékony csődarabokat úgy belső, mint külső repedések, valamint hólyagok nélkül nyerjük; egész hosszukon teljesen egyneműek és épek; fölső (azaz fej-) részükön alig mutatnak egy kis üreget, mely a fém összehúzódása következtében jön létre; mindez bárminő acélnak, de különösen a lágy, egynemű acélnak óriási kontrakciója dacára nagyszerűen megy. Ilyképen igen könnyen nagy mennyiségben nyerhetünk üreges rúdakat, melyeket az öntőműhely legegyszerűbb eljárásai szerint varratnélküli igen olcsó csövekké könynyen átalakíthatunk. Ezen eljárás egy öntőforma alkalmazásában áll, mely forma a rúd külső alakját adja meg és egy magnak a formában való alkalmazásában, mely mag a rudak belső alakját adja meg, azaz azoknak üregét hozza létre. Azonban, hogy a találmányt jól megértessük, szükséges, hogy az eddig létező nehézségeket előadjuk, amelyek a jelen találmány eddigi megvalósítását az előző föltalálok által meggátolták; mert jelenleg, hosszadalmas és fárasztó kutatások után az eljárási mód, melyet alább leírunk, megmutatja, hogy a nehézségek a jelen eljárás segélyével miképpen háríttattak el és megmutatja egyúttal azt is, hogy eme nehézségek, melyek az acél tulajdonságaiból következnek, miként használtattak föl arra való közreműködésre, hogy tökéletes «csőbucák»-at nyerjünk. A legnagyobb nehézségek egyike abból származik, hogy a közönséges folyasztott acél (és különösen a «folytvas») lehűlése folytán tekintélyes, sőt valóban rendkívüli mértékű összehúzódáson megy át, mely sokkal nagyobb mértékű, mint bárminő más ömlesztett fémé; egy más nehézség abból származik, hogy ezen a hőfokon a hirtelen megmerevedett fémtömegnek közelítőleg semmiféle összetartása nincs; ez az összetartás oly gyenge, hogy a legcsekélyebb ellenállás elégséges az újonnan alakult szilárd tömeg elrepesztésére, ennek folytán az öntött csődarab fölszínén igen finom, látható vagy mikroszkopikus repedések, vagy hasadások jönnek létre. Ezek a repedések és hasadások igen súlyos hibák, melyeket az öntött «csőbucák» utólagos mechanikus megmunkálása mély hasadékokká alakít át, úgy hogy a gyártás csupa selejtes darabokat hoz létre. Szükséges 1 tehát, hogy a fölhasználandó öntési mag kellő ellenálló képességgel bírjon, hogy az acél ömlesztési hőfokának ellenálljon; szükséges, hogy mechanikus szilárdsága elég soká tartson ahhoz, hogy a vele való hideg érintkezés folytán kellő fémhártya jöjjön létre; szükséges továbbá, hogy a mag, miután alakját a képződött hártyának átadta, azután engedjen vagy helyet adjón, mielőtt még a hártya összehúzódása megkezdődött volna és pedig oly módon, hogy ez az összehúzódás, mely óriási lesz, szabadon menjen végbe; szükséges végre, hogy a mag összehúzódása közben ne nyújtson semmiféle váratlan ellenállást a fém nagyfokú összehúzódásának. Ekkor ezen utóbbi nem fog hasadozni, de repedezni sem.