49575. lajstromszámú szabadalom • Eljárás varrat nélküli üreges fémrudak és egyéb üreges fémtárgyak elállítására

Más felől azonban az üreges rúd külső fölületében is végbemegy a lineáris összehúzódás ; a keresztmetszet külső kerületének ez az összehúzódása nagyobb, mint a mag kerületének összehúzódása. Ebből az következik, hogy: az üreges rúd bármely keresztmetszetében a fém olyan körülmények között van, hogy szabadon viselkedik pontosan abban a pillanatban, midőn a fém a folyós halmazállapotból a szilárd halmazállapotba megy át, azaz abban a pillanatban, midőn a hártya képződik; a fém ekkor minden akadálytól ment és úgy viselkedik, mint ahogy azt leírtuk. Minthogy pedig a buca külső fala erősebben húzódik össze, mint a belső fala, ebből az következik, hogy az eme falak és a buca feneke által képezett edény térfogata a lehűlés következtében csökken és hogy a hígfolyós vagy pépes fémfolyadéknak emelkednie kell; azonban lehűlése közben magának ennek a folyadéknak a térfogata is csökken és az edény túlömlésének hatása többé kevésbé a folyadék összehúzódásának hatása által van ellensúlyozva. Az ür, melv a folyadék összehúzódása által képződnék, az edény összehúzódásának hatása alatt részben kitöltetik. A folyékonyan maradt részek végső összehúzódása folytán csak egy teljesen fölül, az üreges rúd fejénél fekvő, jelentőség nélküli üreg jöhet létre. A valóságban ez az üreg oly kicsiny, hogy sohasem válik oly jelentőssé, mint a Harmet-féle szabadalmazott préselésnél a nagy telt rudakban létrejövő üregek. Hogy ezen hatásokat egy közönséges öntőműhelyi maggal elérjük, szükséges, hogy ezen mag a következőkből legyen összetéve: először is egy, a tekintetbe jövő hőfokoknak ellenálló alapanyagból, például a quarchomokból, karborund-homokból, mesterséges korund-homokból, igen ellenálló salakhomokból, minő némely nagy olvasztók homokja. Természetesen az illető vidéknek legolcsóbb hatékony anyagát fogjuk választani. Ezenkívül egy második anyag kell, mely az elsőt akár hidegen, akár melegen alakíthatóvá teszi; ezen második alapanyagot az elsőhöz keverjük; ezen második anyag, miként az első és a keverék is a legkülönbözőbb módon választhatók és készíthetők és ez a massza szolgál a magok alakítására; azonban az eme magoknak keményekké és ellenállókká való tételére szolgáló módszer vagy a massza elkészítésének módszere az alapanyagok szerint választatik, mimellett ezen módszerek egyikének siues semmiféle uj hatása a jelen találmány keretében. A találmány gyakorlati kiviteléhez, a «csőbucák» sikeres gyártásához elégséges, hogy az ellenálló alapanyag az összetartó alapanyaggal egyesítve egy merev magot eredményezzen, melynek az egyesítésből származó merevsége a hőnek az összekötő alapanyagra való behatása folytán megszűnjék. Ezen merevségnek továbbá nem szabad előbb megszűnnie, mint egy bizonyos igen magas hőfokon, melynél a fém a folyékony halmazállapotot elhagyva, a szilárd halmazállapotba kezd átmenni. Ebben a pillanatban a kötőanyag kellőkép kiválik, oly célból, hogy megszűnjék a mag merevségét föntartani. Ebben a pillanatban a mag eredeti alakja megszűnik, mivel az összetartó-anyag a hő behatása folytán kivált; a mag ellentállása ugyancsak megszűnt, a fémhártya, mely a hideg maggal való érintkezés következtében jött létre, szabadon összehúzódhatik; közvetlenül az érintkezés után már különböző helyen is megrepedezett volna, ha a mag előzőleg nem engedett volna. Az öntési magok számos lehetséges összetétele az öntési műhely jelenlegi iparában oly ismeretesek, hogy teljesen fölöslegesnek tartjuk azokat itt fölsorolni, a fentiekben adott igen egyszerű útmutatás bármely igen kevéssé gyakorolt szakembernek is elegendő. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás varratnélküli üreges fémrudak úgynevezett csőbucák előállítására, azáltal jellemezve, hogy a csőbucákat acélból öntőformában oly öntőmag segélyével állítjuk elő, melyet az acél ömlesztési hőfokának ellcntálló kellő