49470. lajstromszámú szabadalom • Írógép

ágyazás; a nyomtató berendezés a rajzban föltüntetett esetben egyenes (3) lökő rudak által képeztetik. A tipusrudak több típussal vannak ellátva, az ábrázolt esetben hárommal és ágyazásukon a rajzban föl nem tüntetett hajtómű segítségével előretolhatok. Az ellentámaszfölület (4) kocsija az (5, 6) oldalrészekből van összeállítva (2. ábra), melyek a hosszirányú (7) rudak által vannak egymással összekötve. A (4) kocsi a szokásos (8) papirtámasztó hengerrel van ellátva, mely előtt a kocsi oldalfalaival összekötött (9) ellentámaszfölület van elrendezve. Az ellentámaszfölületet az ábrázolt kivitelnél fémszalag képezi, mely a tipusok felé fordított mellső oldalán sík, a henger felé fordított oldalán pedig ívelt. A kocsi hátsó oldala a (10) vezeték mentén mozog (1. ábra); a vezeték a (ll)vonórúdnak fölfelé irányuló részén van kiképezve. A (11) vonórúd az ágyazás alatt vonul végig és a gép (12) mellső falában van megerősítve. A (4) kocsi két (13, 14) sinnel van ellátva (1. ábra), melyek egymástól meghatározott távolságban tartatnak és a kocsi (5, 6) oldalrészei között fekszenek. Ezen sinek egymással szemben fekvő (15, 16) hornyokkal vannak ellátva a (17, 18) golyók egy csoportjának fölvételére; a golyók megfelelően alakított (19, 20) hornyokban futnak. Ezen hornyok a függélyesen eltolható (21) átkapcsoló sínben vannak elrendezve (2. ábra), mely a kocsi (13, 14) sínjei között fekszik.. Az ábrázolt foganatosítási példánál a kocsi fölső (13) sínje állandóan oda van erősítve, míg az alsó (14) sin a helytálló sínhez képest a (22) állító csavarokkal (10. ábra) állítható be, mimellett a (23) nyomócsavarok a beállítható sínt a beállított helyzetben megtartják. A (13) és (14) sinek kezdetben beállíthatók azon sínhez képest, melyen a kocsi a tipusváltoztatásnál halad úgy, hogy nincs holtjárás; a holtjárás, mely időrőlidőre a kopás folytán beállhatna, megbízható módon megszüntethető. A föltüntetett foganatosítási példánál a kocsi fölső és alsó sínjében egymással szemben elrendezett hornyokban és az átkapcsoló sin hornyaiban páronkint két golyó van elrendezve; hogy a golyókat megakadályozzuk abban, hogy a nekik szánt távolságon túl is mozogjanak, a sin közetávolságon túl is mozogjanak, a sin közepén a (24) ütköző peckek és a végeken a (25) tartók vannak elrendezve; a tartók fémbádogból készülnek, mely a (21) sinbe be van eresztve és a sin hornyában meg vannak hajlítva (9. és 3. ábrák jobboldala) A középső (24) ütköző peckek helyett a (25) tartókhoz hasonló tartók is rendezhetők el. Ezek bizonyos tekintetben előnyben is részesítendők, minthogy munkahelyzetükből nem egy könnyen szoríthatók ki. Az ellentámaszfölület kocsiját vezető (21) átkapcsoló sin mindegyik végén lefelé irányított (26, 27) rudak vannak elrendezve (1. ábra), melyek a sin végeivel a (28, 30) csavarorsók útján forgathatóan vannak összekötve; ezen csavarok a sin végeibe vannak becsavarolva (3. és 9. ábrák). A (26, 27) rudak ellentétes végein (31, 32) karok (1. és 2. ábra) vannak elrendezve, melyek a lengő (33) tengelytől indulnak ki. Ezen tengely a gépállvány alsó részében van ágyazva és a rajzban föl nem tüntetett átkapcsolási szerkezettel két irányban kilendíthető; az átkapcsoló szerkezet a tengelyrg erősített (34) kar útján fejti ki hiatását. A (35) kiegyenlítő rúgó (1. ábra) a kocsi súlyának kiegyenlítésére való és a kocsit rendesen középhelyzetben tartja; ezen helyzetben az ellentámaszfölület a nyomtatást a középső tipuscsoporttól veheti föl. A (33) tengelynek egyik irányban való kilengése a (26, 27) rudak közvetítésével a kocsinak középállásábol ellentétes irányokba való eltolását vonja maga után úgy, ihogy az ellentámaszfölület azon helyzetekbe mozgattatik, amelyekben a nyomtatást vagy a fölső vagy az alsó tipuscsoporttól veheti föl. A (35) rúgó eközben oly feszültséggél bír, hogy az ellentámaszfölület kocsiját rendes középső helyzetében tartja. A találmány ezen foganatosítási alakjánál a tipusok (36, 37, 38) mellső fölületei