49409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék lepárlandó folyadékoknak kettős és fokozottabb előmelegítésére önhatályú cirkulációval

tetik is az abban lebegő víz és iszaprészek- j tői, amelyek már most lefelé szálló útjokban belekerülnek az előmelegítő alsóbb szintjű folyadékjába, amely alsóbb szintű folyadék azonban, mint azt előbb ismertettük, az üzemnek e pillanatában még az eredeti, változatlan hőfokkal bír. Miután pedig tudvalevő, hogy az előmelegítők nagy részét az iparban (pl. a nyers kőolaj lepárlásánál) főleg azért alkalmazzák, hogy az előmelegítésen kívül még a folyadékok víztelenítését is eszközölje, ezen szempont igen nagy fontossággal bír. A párlási üzem befejeztével a forró párlási maradványok a kazánból az előmelegítő alsó részében elhelyezett csőrendszeren keresztül vezettetnek el és így ezen alsóbb szintű folyadékok csak elkésetten kerülnek előmelegítésre. De ettől eltekintve az előmelegítés teljes idejét mérve, az alsó és fölső szintek között nagy eltérést találunk, mert míg a párlási üzem 24—30 óráig tart, a párlási maradványok lebocsátása i csak 1—2 órát vesz igénybe és így ezek i szerint a fölső szintű folyadékok 24—30 óráig, az alsó szintű folyadékok csak egykét óráig vesznek részt az előmelegítésben és így a desztilláció befejeztével a következő folyadékelhelyezkedéssel van dolgunk: a) A desztilláció befejeztével, tehát közvetlenül a párlási maradványok lebocsátása előtt az előmelegítőnek magasabb szintű folyadékja a könnyű párlatoktól mentesítve van, mert azokat most épen az előmelegítés folytán veszítette el. b) A fölső szintű folyadék víz és iszapmentes, mert az előmelegedés folytán folyékonyabbá lett és így a benne lebegő víz és iszap leülepedett. c) Az előmelegítés folytán a fölsőszintű folyadék hőfoka már meglehetősen magas; nyersolajdesztillációs üzemeknél például, az előmelegítő magasabb szintű folyadéka ekkor 150»—180° Celsiust is eléri már. a) 1. Ugyanekkor az előmelegítőnek alsó pzintű folyadékja még teljesen változatlan összetétellel bír, mert még nem vesztette ol a könnyű párlatokat. b) 1. Az alsó folyadékrétegeknek víz és iszaptartalma most nagyobb az erediténél mert gyarapodott a fölső szintű folyadékból leülepedett víz és iszappal. c) 1. Az alsóbb szintű folyadék hőfoka mindezideig csak alig változott, vagyis kbl. 100 fokkal különbözik (alacsonyabb) a fölsőbb szintű folyadék hőfokától. A fönti pontok szerint elhelyezkedett folyadékoknak egyensúlyi helyzetének elfoglalásakor történik most már a forró párlati maradványoknak leeresztése. Miután a párlati maradványok leeresztése csakis az alsóbb szintű folyadékokon keresztül történik, az egyensúlyi helyzet ismét megbontatik. A forró párlati maradványok fölmelegítik az előmelegítőnek alsóbb szintű folyadékját és ezen alsóbb szintű folyadék fölmelegedve most fölfelé emelkedik, belecirkulál az előmelegítőnek fölsőbb szintű folyadékrétegeibe és a kettő között létező és említett hőfoki — összetételi — víz és iszaptartalmi különbségek folytán kiváltattak a legveszedelmesebb exploziók előfeltételei. Az alsó víztartalmú folyadék, amely még könnyű párlatokat is tartalmaz, belekerül hirtelen egy előmelegített, nálánál 100 fokkal sokkal magasabb hőfokkal bíró folyadékrétegbe, amidőn is igen erős habzás, lökésszerű forrás áll elő és ha az előmelegítő ekkor levegőbe nem röpül, mindenesetre kilöki folyadékjának legnagyobb részét, túlhabzik. De különben is, ha az előmelegítő fölsőbb szintű folyadékja egyenlő mennyiségű volna az alsóbb szintűével, akkor ezen megzavart egyensúlyi helyzet újbóli kiegyenlítésekor az előmelegítő összes folyadékjának hőfoka alacsonyabb lenne, mint az előbbelőmelegített fölsőszintű folyadékjáé volt. Hogy a hőfok most alacsonyabb, az főleg abból ered, mert hiszen az előmelegítő fölső része 24—26 órán át lett előmelegítve és ezen idő alatt a párlatok leadták nemcsak az eltávozó párlati hőfoknak megfelelő melegmennyiséget, hanem egyszersmind azon lappangó melegmennyiséget is, amelyet leadtak akkor, amidőn a párlatok gőz halmazállapotjukból folyadékba mentek át, ellentétben