49339. lajstromszámú szabadalom • Kifeszítőszerkezet mentőponyvák számára

— 2 a szerkezet kifeszített állásában közrefognak. Az 1. ábrán bemutatott példánál csak négy állványelem van ily merevítőrudakkal ellátva, természetes azonban, hogy szükség esetén az összes állványelemek lehetnek ilyenekkel ellátva, mely esetben az (i) támasztópeckeket is minden egyes állványelemen kell alkalmazni és a szomszédos állványelemek merevítő rúdjai keresztezik egymást. Lehetne a merevítőrúdakat úgy is kiképezni, hogy előbbiek nem a közvetlen szomszédos, hanem valamelyik távolabbi állványelemen alkalmazott támasztópeeekkel álljanak kapcsolatban. Egyes, célszerűen a középső állványelemeken a merevítőrúdakat és az (i) támasztópeckeket előnyösen akként képezzük ki, hogy azok a szerkezet kifeszített állásánál vízszintes helyzetet foglaljanak el. A középső állvány elemeket összekötő raerevítőrúd ezekkel állandó kapcsolatban is lehet. A (h) merevítőrudak, mint említettük, elforgathatóan vagy csuklósan vannak az állványelemek szárain megerősítve. Az első esetben a merevítőrudak villaalakú végeinek az (i) támasztópeckekre való fölillesztése akként történik, hogy a merevítőrudak ezen végeit természetes rugalmasságuk ellenében kissé kifelé hajlítjuk és az (i) peckeken átemeljük, míg a villa nyílása a pecket közre nem fogja és a merevítőrúd rugalmasságánál fogva az állványelem szárának faláig nem csappan. A merevítőrudak csuklós fölfüggesztése esetén az (i) peckeket csavar gyanánt képezzük ki, melyek ez esetben a merevítőrudak biztosabb rögzítése céljából csavaranyákkal lehetnek fölszerelve. Lehetne természetesen a merevítőrúdakat hosszhasítékok segélyével eltolhatóan is elrendezni és az (i) peckek helyett szárnyas csavaranyákkal ellátott elforgatható csavarokat is alkalmazni. Lehetne továbbá a merevítőszerkezetet úgy is kiképezni, mint az a 2a. ábrán van föltüntetve, ahol a belső (h) merevítőrúd a szélső merevítőrúdhoz van erősítve és szabad vége villaalakú, melyet a harmadik tartóelem fölső végén levő (i) pecekre illesztünk. A merevítőszerkezetnek a 3a., 3b. é3 8. ábrában föltüntetett kiviteli alakjánál a függőleges (c) feszítőrúd mentén egy célszerűen vaslemezből vagy egyéb fémből készült (1) reteszemeltyű van alkalmazva, mely a kifeszítőszerkezet nyitott állapotában villaalakú egyik végével a függőleges (c) feszítőrúddal csuklósan kapcsolódó két szomszédos vízszintes (b) feszítőrúd alá nyúlik s ezáltal azoknak összecsukódását megakadályozza. Az (1) reteszemeltyű vagy a (b) rudakkal párhuzamos tengely körül forgatható vagy egyszerűbb kivitelben, a rajzolt módon a (2) csapra van lazán reáfűzve. A reteszemeltyű a (3) rúgó hatása alatt áll, mely azt állandóan a (b) rudak alá csappantani törekszik, úgy, hogy a kifeszítőszerkezet széthúzásánál a reteszemeltyű, melyet működésre kész állapotában a 8. ábra mutat, magától a (b) rudak alá csappan és azokat rögzíti. A szerkezet összeesukásánál csupán a reteszemeltyűnek a rúgóhatása alatt álló végét kell lenyomni, hogy a (b) rudak fölszabaduljanak és összecsukhatók legyenek. A merevítőszerkezet egy további kiviteli alakját tünteti föl a 9. ábra. Itt az egyik (b) feszítőrúdon egy (e) rúdon eltolható (4) hüvely van alkalmazva, melyet az (5) rúgó állandóan az eme (b) rúddal csuklósan kapcsolódó másik (b) feszítőrúd felé szorítaui igyekszik. Ha a szerkezet az ábrán pontozva rajzolt összecsuklott helyzetéből kifeszítjük, a (4) hüvely az (5) rugó hatása alatt a szemközti (b) rúdra is reátolódik és így a két(b) rúd összecsuklását megakadályozza. Eme (b) rúdon, melyre a (4) hüvely reátolódott, a hüvely mozgásának határolására a (6) ütközőt alkalmazzuk, azonföLül a (4) hüvelyt, hogy a (c) rúd az eltolást ne akadályozza, e rúd számára megfelelő kivágással látjuk el. Ha a szerkezetet össze akarjuk csukni, úgy csupán a (4) hüvelyt kell az (5) rúgó ellenében visszatolni. A mentőponyva feszültségének szabályozására az azt hordó (o) hevederek egyik oldalukon (k) csatba kapcsolható (j) szíjakkal vannak ellátva, melyeknek segélyével a ponyvát vagy közvetlenül az (a) állványele-