49038. lajstromszámú szabadalom • Önműködő egyensúlyozó készülék repülőgépek számára

nem szűnik, azaz míg a röpülőgép vissza ' nem tér eredeti helyzetébe. Megtörténhet, hogy az (1) tömeg bizonyos idő múlva kimozdul eredeti helyzetéből, ami az egyensúlyozásra természetesen veszélyessé válhat. Föltéve, hogy az ingára gyorsulások nem hatnak e pillanatban, úgy a tömegnek kezdeti helyzetéből való elfordulása folytán az inga (25) kontaktcsúcsa az elfordulása iránya szerint vagy a (21) vagy a (22) kontaktfölületek valamelyikével érintkezik, te- 1 hát vagy (15) vagy a (16) mótor áramköre záródik. A (17) tengely és vele együtt a (18) kúpkerék forgásnak indul valamely forgásirányban aszerint, hogy a különböző forgásirányra tekercselt elektromotorok közül melyik van bekapcsolva. A (18) kúpkerék forgása következtében a (14) tárcsa és vele a (21) és (22) kontakfölületek, valamint a (33) kontaktesúcs az (1) tömeghez képest elforgattatnak. Az elektromos kapcsolás olyan, hogy a mozgás a normálhelyzet helyreállítását idézi elő ; ha ez eléretett, úgy természetesen a kontaktus és ennek folytán e mozgás megszűnik. Az inga azonban általában változó nagyságú és irányú gyorsulásoknak van röpü- • lés közben kitéve, azaz leng. Lesznek azonban a röpülés alatt az indulástól és megállástól eltekintve, olyan hosszabb-rövidebb időközök, melyek elején és végén a röpülési sebességek egyenlők; az inga helyzete tehát, az időköz elején és végén azonos, de lesz egyúttal az ingának középhelyzete ezen idő alatt. Ebből következik, hogy az inga a (14) tárcsát ebbe a középhelyzetbe igyekszik hozni; mivel pedig hosszabb idő alatt az inga középhelyzete a függélyes, világos, hogy az inga a (14) részt mindig egy, a nehézségi erő irányában állandó helyzetbe igyekszik állítani a (15) és (16) motorok segítségével. A (14) tárcsának az (1) tömeghez viszonyított elmozdítására alkalmazott fogaskerék, vagy másnemű szerkezet áttételi viszonya úgy van választva, hogy (14) tárcsa abszolút elmozgási sebessége lehetőleg kicsiny, de legalább akkora legyen, mint az 1 (1) tömegnek a röpülőgép kilengéseinél a a csap- és kontaktus- stb. súrlódásoknál fogva föllépő még tekintetbe jövő legnagyobb kitérési sebessége. Az egyensúlyozási művelet aperiodikussá tételére a hidraulikus regulátoroknál alkalmazott bármely visszavezetési mód alkalmazható. Egy példaképein foganatosítási alak a következő: az (5) csapon ágyazott differenciális kerékmű (26) kúpkereke egy (40) fo-1 gantyúval, vagy karral elfordítható és a (41) fogazott szektorral rögzíthető (1. és 5. ábra). A (27) kúpkerék a (42) karon van ágyazva úgy, hogy e karnak az (5) csap körül való mozgatásával, ha pl. a (26) kerék rögzítve van, a (28) kúpkerék és vele a (30, 31) kontaktfölületek is, elfordíttatnak, még pedig a (42) karral egyező irányban. Érthetőség kedvéért az 5. ábrában külön vannak szkematikusan föltüntetve a visszavezetés további részletei. A (42) kart két (48, 44) rúgó kilengés esetén egy meghatározott helyre igyekszik visszahozni. Példaképpen fölvétetik, hogy az egyensúlyt elforgatható segédfölületek állítják helyre. A röpülőgép egy ily (a jelen példában há• túlsó, a hosszirányban egyensúlyozó) (45) fölülete a (46) tengely körül foroghat; az elfordítási a (47) kar segélyével a megfelelő szervomotor végzi, pl. egy (48) rúd segítségével. A (47) karhoz csúklósan csatlakozik a (49) rúd. A csatlakozási pontok az áttételi viszony megváltoztatása céljából elállíthatok. A (49) rúdhoz a szabályozható (50) katarakthenger van erősítve ; az ebben járó (51) dugattyú (52) rúdja a (42) karhoz van csúklósan erősítve. A röpülőgép normális helyzetében a hosszirányú egyensúlyt vezérlő (33) kontaktcsúcs a (30) és (31) kontaktföliileteket elválasztó (32) szigetelő sávon áll. A röpülőgépnek pl. elől lefelé való billenését föltételezve, a szervomotor működésbe lép és a (45) fölület elmozdul. A katarakthenger úgy van beállítva, hogy az elmozgás ezen sebességénél magával viszi az (51) dugattyút; ekkor tehát a szervomotor által mozgatott (47) kar elmozdulásakor a (42) kar is el-