48953. lajstromszámú szabadalom • Kötél vagy lánchajtás
Megjelent ttflO. évi május hó 31-én. MAGY. KIR. SZABADALMI jjfgf ' HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 48953. szám. V/e/1. OSZTÁLY. Kötél "vagy lánchajtás. LANKHORST OTTÓ MÉRNÖK DÜSSELDORFBAN. A bejelentés napja 1909 szeptember hó 12-ike. Kötél-vágy láncfrikcióshajtásoknál igen gyakran zavarok lépnek föl, amelyek arra vezethetők vissza, hogy azon körhorony, amelyben a kötél a hajtásra fölfut, tapasztalat szerint a legjobban kikopik és mélyebbé válik, míg a következő kornyok kopása fokozatosan csekélyebb. fíogy az egyes hornyok kopása mennyire különböző, az a 7. ábrán keresztmetszetben rajzolt háromhornyos hajtótárcsán látható, amely három évi használat után a föltüntetett állapotban volt. Az (I, II, III) hornyok eredetileg (1) bőrdarabokkal voltak bélelve. A rajzon tisztán látható, hogy a kötél előbb a bőrbetétet távolította el teljesen, illetve koptatta ki, azután pedig az öntöttvastárcsatestbe dolgozta be magát és pedig az (I) fölfutóhoronynál legerősebben, a (II) horonynál már valamivel kevésbbé, a (III) lefutóhoronynál pedig csak egész kevéssé. A tárcsa kerületén lévő hornyok között előálló ezen hülönbség, amely az egyenlőtlen kopásból származik, rendkívül káros a kötélre, illetve láncra, és pedig azon okból, minthogy különböző átmérőknél a kerületi sebességek kölönbözők. Ha például azon horony, amelyen a kötél a tárcsára lép («fölfutóhorony»), 5 mm.-rel mélyebbre van kikopva, mint a lefutóhorony, vagyis azon horony, amelyen át a kötél a tárcsáról lefut, úgy az első horony kerülete 5. 2. - = 32 mm.-rel kisebb, mint a lefutóhoron'y kerülete, ennek folytán a kötélnek, illetve láncnak a hajtótárcsán ezen hosszal meg kell nyúlnia, vagy pedig megfelelő darabon végig kell csúsznia. Az ilykép előálló feszültségek igen hátrányosan hátnak a vönószerv (kötél, lánc) élettartamára, sok esetben a feszültségek oly mérvűek, hogy kötél-, illetve láncszakadást, valaüiint tengely, fogaskerék és esapágytöréseket oíktfznak. Megkísérelték "ugyan már e feszültségek föllépését igen nagy mél-etű hajtötárcsák alkalmazásával csökkeffteni, azzoftban a gyakorlatban efc sem vált bé, amennyiben a káros feszültségek valámfvel később léptek unyan föl, de sohasem voltak teljesen kiküszöbölhetők. A rajz 1. ábráján nézetben, a 2. ábráján pedig alaprajzban föltüntetett hajtásnál leírt káros feszültségek föllépése igen egyszerű módon kerültetik el. Amint a rajzból látható, azon (a) hajtóhorony, amelyben a kötél a hajtásra fölfut, nagyobb átmérőjű, mint a következő (b) horony. Hogy már most a hajtótárcsáknak
