48877. lajstromszámú szabadalom • Légkalapács

— 2 — haladtak, a küllégnek az (e) munkatérrel való közlekedése el van zárva. A fölső hengerfödél közelében az (s) visszakanyarodó csatorna vau kiképezve, mely kiindulási pontjától majdnem a dugattyúvastagságnak megfelelő távolságban ismét a hengerürbe torkol. Az (r) légpyílásoknak az (s) csatornával való együttműködése folytán a (e) szívódugattyúnak fölső holtponti állásában (a hajtómozgás kezdetén) úgy az (f) szívótérben, mint a (e) nyomó térben légköri nyomás fog uralkodni. A (b) pörölyhenger az (m) csatorna folytatását képező visszakanyarodó (t) csatornával van ellátva, mely a hengerfödelet átjárja és központosán torkol a pörölyhengerbe. A (t) csatorna fölfelé egy csatornaágban folytatódik, mely fölé az (u) kenőszelencze van illesztve. Ezen csatornaág alatt a csak befelé (lefelé) nyíló (v) vissza- j csapó szelep van elrendezve. A pörölyhengernek falában továbbá egy másik visszakanyarodó (w) csatorna van kiképezve, mely a (d) dugattyúnak fölső holtponti állásában a két (g, h) munkateret köti öesze egymással. Ezen (w) csatornának alsó torkolatánál az (x) visszacsapó szelep van elrendezve, mely csak akkor nyílhat ki, ha a (g) térben túlnyomás uralkodik. A beállítandó (o) tolattyún a lapos hengeralpkú (y, z) csatornák (4. ábra) járnak át, melyeknek távolsága az (i, k) és (1, m) csatornapárok (1. ábra) távolságával egyenlő. Az alsó (z) főcsatorna a pörölyoldal felé a csatornabővületet képező elosztó horonyba megy át, mely a csatornát a (3) mellékcsatornának (3. ábra) a pörölyoldal felé fekvő végével köti össze, Ezen mellékcsatornában a pörölyoldal felé kinyíló (2) visszacsapó szelep van elrendezve. A mellékcsatornának a visszacsapó szelep előtt (a szivattyúoldalon) fekvő vége a lefelé terjedő (4) tolattyúhorcrnybau folytatódik, mely alsó végén, az (y, z) főcsatornákra harántirányban vezetett (7) légcsatornával közlekedik. A tolattyúköpenynek hátsó oldalán a (9) furat (2. ábra) vezet kifelé, mely a csak befelé nyíló (10) visszacsapó szeleppel van elzárva. Hogy a (9) köpenycsatorna a tolattyúnak több, egymást követő állásában a (7) tolattyúcsatornával közlekedjék, az utóbbi a tolattyútükörre nyíló (8) horonnyal fölfelé és lefelé bővítve van. Hasonló bővítő hornyok vannak elrendezve az (y, z) főcsatornáknak még le nem írt végein (3. ábra). A két főcsatorna között a szabadon végig vezetett (12) harántcsatorna (4. ábra) van elrendezve, mellyel a tolattyúköpenyben egyrészt a pörölyhenger közepébe torkoló, körülfutó (11) vezeték (2. ábra), másrészt a (13) légnyílás korrespondeál. A tolattyú végül az alsó végével a szabadba torkoló, derékszögű (6) csatornával (3. ábra) bír, melynek fölső vége a pörölyhenger (k) csatornájának torkolata elé hozható. A szivattyúhengernek dugattyúja ismert módon a (14, 15) tolórudas, forgattyús hajtómű (1. ábra) segélyével hajtatik, míg a tolattyú a helytálló (16) csap körül elforgatható (17, 18, 19) emeltyűrudazat segélyével állíttatik be. A kalapács működtetése már most a következő : Ha egymást szabályosan követő, súlyos ütéseket akarunk kifejteni, akkor a tolatytyút akként állítjuk be, hogy az (y, z) csatornák középtengelyei az (i, k) és (1, m) csatornapárok torkolatainak középpontjait ( találják, amikor is a működés a következő : A szivattyúbenger dugattyújának fölső holtponti állásában, mindkét (e, f) munkatérben, amint az már említtetett, az (r) légnyílások ós az (s) visszakanyarodó csatorna együttműködése folytán légköri nyomás uralkodik. A dugattyú lefelémozgásának kezdetén úgy a légnyíláeok, mint az (s) csatornának alsó torkolata befödetnek, minek folytán az (f) térben a levegő ritkíttatik, az (e) térben ellenben süríttetik és a pörölydugattyú a nyomáskülönbségnek megfelelő erővel megemeltetik. Mikör a pörölydugattyú fölső boltponti állasát majdnem elérte, vagyis mikor a dugattyú az (m) csatornának fölső torkolatát már elfödte, akkor a (g) térből a (w) csatorna útján le-