48820. lajstromszámú szabadalom • Vasúti jelző és megállítókészülék

sin «szabad»-ra van állítva, úgy a (33) ken- | gyei, melyet a (38) rugók függőlegesen | fölfelé álló középálMisában tartanak, a kon- ! taktussint nem éri úgy, hogy a vonatnak a kontaktussin alatt való elhaladása közben a kengyel helyzetében változatlanul megmarad, tehát a kontaktus a mozdonyon jelzést nem ad. Ha ellenben az (1) kontaktussin «tilos»-ra van állítva, úgy középső része a (33) kengyel, ill. a (34) görgő pályájába nyúlik, tehát a mozdonynak a jelzőkészülék alatt való elrobogása közben a (33) kengyelt megbillenti és az alábbiakban leírandó módon a mozdonyon lévő jelzőkészü- j lékeket, adott esetben a légféket is műkő- j désbe hozza. Hogy a kontaktussin a (33) { kengyelt kibillentse, a (34) görgőnek ter- j mészetesen magasabban kell elrendezve j lennie a kontaktussin legalsó (1) részénél, j A (34) görgőnek a kontaktussinnel való találkozása egyrészt a (38) rugók hatása folytán, másrészt a (2) részek lejtőssége következtében majdnem lökésmentes. A (33) kengyel egyik vagy másik irányú megbillentése által a (37) tengelyen ülő, egymással szemben elrendezett (39) és (40) i karok valamelyike lefelé billen és a (41) j ágyazásban forgatható, valamint a (42) I vezetékkel egyenesben vezetett, és a (43) \ rúgó által középállásába visszatérített (44) emeltyűrudat lefelé nyomja. A (44) emeltyűrúd lenyomása által a vele a (45) vonórúd segélyével csuklós kapcsolatban álló (46) emeltyűkar elfordul és egyszersmind | elforgatja a (46) emeltyűkarnak a (47) csapágyakban forgathatóan ágyazott (48) tengelyét és ezzel együtt az ugyané tengelyen ülő (49) és (50) emeltyűkarokat is. A (49) emeltyűkar az (51) vonórúd közvetítésével az (52) gőzsíp (53) emeltyűjével állván csuklós kapcsolatban, lefelé történő elfordulásakor az (53) emeltyűt szintén lefelé húzza és a gőzsípot megszólaltatja. Az (50) emeltyűkar mozgását az (54) vonórúd segélyével az (55) emeltyűkarra viszi át, mely az (56) emeltyűkarral együtt az (57) csapágyakban ágyazott (58) tengelyen ül. Az (56) emeltyűkar végre a mozgást az (59) vonórúd közvetítésével a (60) emeltyűre viszi át, amely elfordulása által egyrészt egy második jelzőkészülék gyanánt szolgáló villamos jelzőharangot, másrészt egy, a légféket megindító szerkezetet hoz működésbe. A légfék megindítására szolgáló szerkezet az ábrázolt kiviteli alaknál egy egyszerű (61) csap, melynek tengelyére a (60) emeltyű rá van ékelve, úgy, hogy a (60) emeltyű elforgatása által a csap nyílik és a sűrített levegőt tartalmazó légtartányból a levegő a (62) csövön át a légfékkel közlekedő (63) csőbe áramolhatik és a légféket működésbe hozza. A villamos jelzőharang bekapcsolása az ábrázolt kiviteli alaknál a (64) és (65) forgó kontaktusok segélyével történik, amelyek a (66), ill. (67) tengelyeken elforgathatok és melyeket alkalmas rugók, például a (66), ill. (67) tengelyeket körülvevő, egyik végükkel az illető tengelyhez, másik végükkel a megfelelő kontaktushoz erősített tekercsrugók a kontaktusok középállását határoló (68), ill. (69) peckekhez szorítanak. A (64) és (65) kontaktusok a 4. ábrában látható középállásukban egymást nem érintik, a (60) emeltyű elforgatásakor azonban az emeltyű a fölső (64) kontaktust lenyomja úgy, hogy ez az alsó (65) kontaktust eléri és az áramkapesolatot. létesíti. A kontaktusok azonban a kapcsolat létesítése után is (együttesen szabadon tovább foroghatnak, annyira, amiennyire őket a (60) kar éppen lenyomja. Az áram hozzávezetése a kontaktusokhoz a (66) és (67)' tengelyen keresztül történik, az ábrázolt kiviteli alaknál pl. azáltal, hogy az áramvezető (70, 71) drótokat a (66, 67) tengelyeknek úgy közös izoláló (72) alzaton elrendezett (73), ill. (74) ágyazásaihoz, kapcsoljuk. Hogy az áram a (64) kontaktus és a (60) emeltyű érintkezésekor az utóbbin keresztül el ne vezettessék, vagy a (64) kontaktus fölső részét, vagy a (60) emeltyű végéit kell izolálóra készíteni, például utóbbi esetben egyszerűen azáltal, hogy a (60) emeltyű végére egy izoláló anyagból való (75) görgőt teszünk.