48820. lajstromszámú szabadalom • Vasúti jelző és megállítókészülék

Az eddig leírtakból világos, hogy a (33) | kengyelnek akár az egyik; akár a másik j irányban való megbillentése által a (44) emeltyűrúd mindig lefelé nyomatik és a vele kapcsolódó vonórudak és emeltyűkarok közvetítésével az (52) gőzsípot, a Villamos jelzőharangót és a légféket működésbe hozza. Ha a mozdony az (1) kontaktussin alatt elhaladt, a (33) kengyel a (38) rugók ha- ^ tása alatt középállásba tér vissza és a (44) j rúd, valamint a vele kapcsolatos emeltyűs , szerkezet ,is a (43) és az alább megemlítendő (76) és (77) rugók hatása alatt ugyancsak középállásba igyekszik1

visszatérni, ami által a jelzések és a fékezés megszűnnék. A jelen találmány egyik célja j azonban, hogy a jelzések és a fékezés a mozdonynak a kontaktussin alatt való elhaladása után is mindaddig működésben tartassanak, míg maga a mozdonyvezető, a j jelzéseket észrevéve, működésüket meg nem szakítja. j Ezen jcél elérésére egy rúgóhatás alatt ; álló reteszelő szerkezet van alkalmazva, j mely a rúgóhatás folytán a jelzéseket és a féket működtető szerkezetet állandóan el- j reteszelni [törekszik és amíelyet a mozdonyvezető alkalmas emeltyűszerkezettel kikapcsolhat. A reteszelő szerkezet célszerűbben a leg- , közvetlenebbül mozgatott (44) emeltyűrúd- j dal áll kapcsolatban, de az utóbbival kap- i csolódó emeltyűszerkezet bármely tagjával J kapcsolatban is alkalmazható. Az ábrázolt kiviteli alaknál a reteszelő szerkezet a (78) rúgó hatása alatt álló és a (79) tengelyével a (80) csapágyban forgathatóan ágyazott (81) fogasívből áll, amely a (44) emeltyűrúd kilincsfog gyanánt kiképezett végével kapcsolódihatiik!. Az ábrázolt középállásban á (44) emeltyűrúd vége a legfölsőbb fog fölé, tehát a fogasívnek mar nem fogazott részébe esik úgy, hogy ez állásban reteszelés nincs. Mihelyt azonban a (44) emeltyűrúd lefelé elmozdul, az emeltyűrúd vége a fogasív valame* lyik fogürébe becsappan és ezáltal az emeltyűrúd elreteszelődik. A reteszelés kikap- ! csolása a (82) csapágyban forgathatóan ágyazott és egyik végén (83) fogantyúval ellátott kétkarú (84) emeltyűnek a (85) nyíl irányában való elforgatása által történik. A (84) emeltyű másik vége a (86) vonórúd közvetítésével csuklósan kapcsolódik a (87) emeltyűkarral, amely a (88) emeltyűkarral együtt egy, a (79) tengelyen lazán ülő (89) hüvelyre van ékelve. A (84) emeltyű elforgatása által a (87) és (88) emeltyűkarok is elforognak és az utóbbinak (90) csapja a (81) fogasívet a (91) nyíl irányában elforgatja g ezáltal a reteszelést megszünteti. Ha a (83) fogantyút elengedjük, úgy a (89) hüvely és a (79) tengely kiiktatott (92) tekercs rúgó a kikapcsolást végző emeltyűszerkezetet eredeti helyzetébe hozza vissza. A (84) emeltyű két végállását a (93) és (94) peckek határolják. A leírt kikapcsoló szerkezettel 'a mozdonyvezetőnek, ha a veszélyt jelentő jelzéseket észrevette, és a kellő intézkedéseket megtette, módjában van a reteszelést kikapcsolni és ezáltal a jelzésieket, valamint a fék működését megszüntetni. A jelzéseket, valamint a féket működtető (44) emeltyűrúdnak és a vele kapcsolatos emeltyűszerkezetnek a középállásba való visszahozatala rúgó hatására történik. Elvileg elég volna e célra egy rúgó is, pl. a (44) emeltyűrúd és egy szilárd pont közé iktatott (43) rúgó, ekkor azonban az emeltyűszerkezetnek a középállásba való visszatérésénél a (45, 51, 54, 59) vonórudak nyomva volnának, ami a vonórudak esetleges elhajlását és a csuklókban való megf eszülést okozhatná, ezért a (60) emeltyűvel kapcsolatban egy, az (59) vonórúddal kapcsolódó végét lefelé húzíó (76) rúgó, az (53) emeltyűvel kapcsolatban pedig egy, azt fölfelé nyomó (77) rúgó van alkalmazva. A leírás eddigi folyamán az (I) jelzésű kiviteli alakot vettük alapul, amely a mozdonyon lévő kontaktust mindkét menetirányban egyaránt kibillenti s a jelzéseket egyaránt működésbe hozza. Minthogy azonban, különöisen egyvágányú vasutaknál, mindegyik menetirány számára külön káros