48744. lajstromszámú szabadalom • Újítások sodronykötélpályákon

Megjelent 1910. évi május hó 17-én, MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 48744. szám. V/g/l. OSZTÁLY. Újítások sodronykötélpályákon. LAUFER JÓZSEF MÉRNÖK GÉPGYÁROS BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1909 julius hó 13-ika. Az eddigi sodronykötélpályáknál, melyeknél a vonó kötelet közrefogó szorító pofák a vonó kötél lejtős pályarészein megfelelően állanak be, ezen pofákat a vonó kötélén átmenő síkon kívül fekvő és ily síkban működő csavarok, ill. más elemek szorítják a kötélhez, miáltal a befogó szerkezetnek alkatrészeiben hajlító nyomatékok és más oly erők lépnek föl, melyek a befogó szerkezetnek működését kedvezőtlenül befolyásolják. Ezenkívül azon erő, mellyel a szorító pofák a vonó kötélhez szoríttatnak, a pálya lejtős részeiben csúszás ellenében nem nyújt kellő biztonságot, amiért is folyton bizonyos fokú üzembizonytalanság forog fenn, mely akkor sem szűnik meg, ha a szorító pofákat már eleve is állandóan oly erővel szorítjuk meg, mely a legmeredekebb pályarészekben is kellő biztonságot nyújt, mert ezáltal ismét a vonó kötélnek, sőt magának a befogó szerkezetnek is gyors megrongálódását okozzuk. Egy további hátránya a sodronykötél pályáknak az, hogy az állomosokon való befutás mindig nagy nehézséggel történik és az egész berendezésre nézve az átváltó karnak nagy erővel való visszacsapódása folytán bizonyos veszélyeztetéssel van összekötve, a mihez még az a hátrány is csatlakozik, hogy a tisztán az állomási vágányzatnak a bekapcsolására szolgáló és így a teher fölrakása és leszedése szempontjából holt szakasza aránylag igen hosszú. A sodronykötélpályáknak azon typusánál végre, melynél a szállítandó terhet pl. szálfát tartó láncok hordják, ezen láncok többször vannak a szálfa köré csavarva és végeikkel vagy egy közös pontban, vagy pedig két egymástól bizonyos távolságban fekvő pontban a függesztő kengyelnek egy harántkarjába vannak beakasztva. Az első esetben az a hátrány merül föl, hogy a tartó láncot sohasem lehet úgy a szálfa köré csavarni, hogy annak mindkét szabad szára teljesen egyenlő legyen, minek következtében a lánc egyik szára mindig erősebben feszül meg és nagyobb igénybevételnek van alávetve, mint a másik, mely egyenlőtlensége a két szárnak a lánc és a szálfa közötti tetemes súrlódás folytán önmagától ki nem egyenlődhetik. A második esetben, vagyis midőn a tartó láncnak két vége két egymástól bizonyos távolságban fekvő pontban van fölakasztva, még súlyosabb hátrányok merülnek föl, a mennyiben itt a két szabad láncágnak egyenlőtlen hossza a tehernek és a függesztő kengyelnek a függélyes pályasíkból való