48712. lajstromszámú szabadalom • Hosszú rudakból és ezeket körülzáró hálóból álló fémvázzal bíró betontestek és eljárás előállításukra

alkalmazásával, melyek az egyik rúdról a másikra átnyúlnak. Emellett azonban a kapcsokat vagy hasonlókat föltétlenül akképen kell választani, hogy a tulajdonképein öszr szefűzést kellően helyettesítsék. A kapcsok célszerűen különböző hosszrúdpárok által megszabott síkokban egymáshoz képest ©1-toltan rendezzük el úgy, hogy a kapcsok úgyszólván egy, a rudakat körülzáró fémszalagot képeznek. Azáltal, hogy két-két hosszrúd között különálló összekötéseket rendezünk el, egyidejűleg lehetővé tesszük, hogy a betonmasszával vagy hasonlóval kitöltendő tér fémes körülzárását a betonnal való kitöltés előtt csak részben foganatosítsuk úgy, hogy két vagy több rúd össaekötetlenül marad és csak akkor köttetik egymáshoz, miután a hézagon betonmasszát helyeztünk be. A mellékelt rajzokon a találmány tárgyának különböző kiviteli alakjai vannak föltüntetve. Az 1—3. ábrák a találmány szerinti oszlopok, itt. gerendák keresztmetszetei, a 4. ábra a 2. ábra szerinti fémváz kifejtése, az 5. ábra a fémváz ©gy másik kiviteli alakjának oldalnézete, a 6. ábra egy további vázalak kifejtése, a 7. ábra a 6. ábrabeli fémváz keresztmetszete, a 8. ábra egy további vázalak keresztszete, a 9. ábra egy nagyobb oszlopprofil keresztmetszete, a 10. ábra a fémváz egy további kiviteli alakjának keresztmetszete, a 11. és 12. ábra oly oszlopok, illetve gerendák keresztmetszete, melyek fémes öszr szefűzése még nincs tökéletesen befejezve. Az 1—3. ábrákban föltiintetett oszlopkereszfcmetszeteknél föltételeztük, hogy a betonmasszába beágyazott hosszrudak mindegyike a betontest egy-egy sarkában fekszik. (a) jelöli a hosszrudakat. Az (a) rudak között (b) drótfűzések vannak elrendezve. A (b) drótfűzés a 4. ábra szerinti kiviteli alaknál fokozatosan emelkedő menetekben az összekötött hosszrudak egyik végétől azok másik végéig halad. Az összefűzésnek az 5. ábra szerinti kiviteli alakjánál föltételeztem, hogy kétkét (a) hosszrúd között egymást keresztező (c, d) fűzések alkalmaztatnak. Ez iaz alak, azáltal, hogy a fémfűzések az (e) pontokban egymást keresztezik, különleges szilárdságot ad a segélyével előállított oszlopszerű testnek. A két-két (a) hosszrúd közötti összekötésnek a 6. és 7. ábra szerint való foganatosításánál az (a) rudakat (f) kapcsok kötik össze egymással, melyek végeikkel az (a) rudak köré fogódznak. Az (a) rudakat a 8. ábra szerinti kiviteli alaknál is kapcsok kötik össze, melyek ebben az esetben végeiken lyukasztott (g) lemezek alakjával bírnak; e lemezek a végeiken Fvő (h) lyukakkal az (a) rudakra tolatnak, mimellett azonban a szomszédos (g) lemezeket a magassági irányban eltoltan r endezzük el, épp úgy, mint ez az (f) kapcsok részére a 6. ábrán látható. A 9. ábrabeli oszlopkeresztmetszetnél föltételeztem, hogy a szelvény oly nagy, miszerint a váz nem ad kielégítő szilárdságot, ha az csak a sarkokon elrendezett hosszrudakból áll. Ennélfogva e kiviteli példánál a szelvény sarkain elrendezett (a) rudak között (i) rudak vannak elrendezve, melyek két (a) hosszrúd között az •összekötővonalban fekszenek. Az (i) rudak épp így vannak a velük szomszédos (a) rudakkal összefűzve, mint az (a) rudak egymással. A 10. ábrán föltüntetett oszlopkeresztmetszetnél, ellentétben a 9. ábra szerinti rúdelrendezéssel, — melynél az (a) sarokrudak közé még további rudak vannak bekapcsolva és a sarokrudakkial összefűzve — az (a)1

rudak nem a közvetlenül szomszédos (a) rudakkal vannak összefűzve, hanem mindegyik (a) rúd a tőle második (a)1

rúddal van összefűzve. A 11. és 12. ábra oly oszlopok keresztmetszetét mutatja, melyek előállítása még nem fejeztetett be teljesen. A 11. ábra szerint az (al) és (a4) hosszrudak mégnin-