48550. lajstromszámú szabadalom • Ajtókeret oldalt elrendezett légvezetékekkel gőzkazántüzelések számára

függélyes, illetve keresztmetszetben ábrázolják. A 9—13. ábrák a találmány negyedik foganatosítás! alakját mutatják be és pedig a 9. ábrán részben elülnézetben, részben függélyes metszetben, a 10—1,1. ábrákon egy-egy oldalnézetben, a 12—13. ábrákon egy-egy oldalnézetben, a kataraktushengeren át való hosszmetszetttel. A 14—18. ábrák az ötödik foganatosítási alakot ábrázolják és pedig a 14—15. ábrák egy-egy oldalnézetet a kataraktushengeren át vett hosszmetszettel, a 16. ábra részben elülnézetben részben függélyes metszetben és a 17—18. ábrán egy-egy oldalnézetben. Az (1) ajtókerethez (2) tüzelőajtó csuklósan van erősítve. (3, 4) jelzi az oldalt elrendezett két légvezetéket, melyekben az {5, 6) csapok vannak elrendezve, melyek körül a (7, 8) csapó szelepek lengethetően vannak ágyazva. A záróhelyzetben a (7) csapó szelep a (11) és a (8) szelep a (12) bütyökre támaszkodik. A csapok nyitási távolsága a (6), illetve (10) ütköző által határoltatik. Ha a rostély oly magasságban van szénnel borítva, hogy a levegő a rostély hézagain át nem képes elegendő mennyiségben belépni, a vákuum az elégési térben a legnagyobb. Ennek következménye, hogy a (7, 8) csapószelepek oldalt elrendezett (3, 4) légvezetékekben nyitódnak és a pótlevegő az uralkodó vákuumnak megfelelő sebességgel a nyitott légvezetékeken át a tüzelő anyagrétegeken keresztül elszívatik. A szénréteg leégésével csökken a vákuum és azzal egyidejűleg a bevezetett levegő sebessége, melynek mennyisége azáltal csökkentetik hogy a légvezetékekben levő légszelepek a légvezetékeket elzáró helyzetükbe térnek vissza. A pótlevegő, mely közvetlenül a szénnek fölhányása után a tüzelőtérbe szívatik, nagy sebességgel áramlik a tüzelő anyagyrétegen át, a mi által szénoxidgáz képződése elkerültetik. Azon mértékben melyekben a rostélyon nyugvó szénréteg leég a rostélyhézagokhoz jutó levegőnek a tüzelőtérbe való átjutása megkönnyítetik. Ennek folytába tüzelőtérben uralkodó vákuum és vele együtt a tüzelőanyagnak hajlama a szénoxidgáz képzéséhez csökken úgy, hogy a sebesség, amellyel a levegő a tüzelőtérbe szivatik, szintén megfelelően csökkentetik. Az 5—6. ábrákban föltüntetett foganatosítási alak az előbb leírt alaktól csak abban ; különbözik, hogy minden egyes csapószelep alsó oldalán (13) illetve (14) rugókkal van ellátva, amellyel záró helyzetében a (11), 111-(12) bütyökre támaszkodik. Minden egyes csapószelep (15), illetve (16) részére a szög alatt meghajlított (17), illetve (18) rúgó egyik szára van erősítve. Egyebekben ezenfoganatosítási alak az 1—4. ábrákban bemutatott alakkal megegyezik, miért is a megfelelő részeket ugyanazon jelzésekkel láttuk el. Ha a tüzelőtérben a vákuum pl. a hamutér ajtajának zárása által ismét bizonyos határon túl növekedett, akkor a legkedvezőtlenebb esetben az előbb csak az egyik, pl. a (7) csapószelep fog nyitódni és pedig annyira, hogy a (17) rúgó a (3) vezeték falába ütközik. Ha a vákuum a tüztérben tovább is emelkednék, a (17) rúgó a (7) csapószelep további nyitásával szemben bizonyos ellenállást fejt ki, misek az a következménye, hogy nemcsak a (7) szelep nyittatik ki tágabbra, hanem a (8) szelep is nyittatik, míg a (18) rúgó szintén a (4) vezeték belső falába ütközik. Azáltal, hogy a két szelep nyitása a tüztérben uralkodó bizonyos vákuum mellett eszközöltetik, az elégési pótlevegő egyenletes elosztása és szabályozása éretik el és ezzel az el nem égett gázok eltávozása lehetőség szerint megakadályoztatik. Amint a 7—8. ábrák mutatják, a (21) szelep a (32) csap körül van lenghető en ágyazva. A csap fölső oldalán a zeg-zúgalakban meghajlított (24) rúgó (23) szárával van összekötve. A szelep nyitása alkalmával a rúgó (25) szárával a légvezeték (26) belső falához támaszkodik, ami a pontozott vonalakkal van jelezve. Ha a szelepeket tovább nyitni akarjuk, a (23, 24, 25) rúgót össze kell nyomni és ennek megfelelő ellenállást le kell győzni. Minthogy a (23,24;