48471. lajstromszámú szabadalom • A hajtómozgás befejezte után önműködően lekapcsolható kapcsolás, mozgás közben megfordítható elektromos hajtás számára

a megfordítás csakis a (b) kapcsoló által létesíttetik. Ha megfordítás nem eszközöltetik vagy az (s) állító emelő a 3. ábrán látható helyzetbe visszavezettetett, akkor a hajtás kezdeti mozgását az (I) áramkörön át befejezi. E mellett az (i) továbbító kar beleütközik a (d) kontaktusemelőbe és azt a (6) kontaktusrészre fekteti (4. ábra). Ezáltal a (VII) visszvezeték lekapcsoltatik, tehát a mótor megállíttatik és egyidejűleg a (VI) segédvisszvezeték a (IV) vezetéken át a (III) mótorvezetékkel köttetik össze. A berendezés akkor a másik végső vagy nyugalmi helyzetben van. Ha az (s) állító emelő jobbra forgattatik át (5. ábra), akkor a (II) áramkör a (b) kapcsoló emelő által záratik és az áram útja: a—b—2—II—m—III—c—4— <1—6—VI—8—e—a. A (g) rúd jobbra mozgattatik és ezáltal az (i) továbbító emelő eltávolíttatik a (d) kontaktusemelőtől, mely most már az *5) kontaktusrészre átugrik és a <VI) segédvezeték helyébe a (VII) fővisszvezetéket a zárt áramkörbe bekapcsolja. Ezután a (b) kapcsoló emelő átfektetése által tetszés szerint lehet az (I) vagy (II) vezetéket az áram útjakép választani, tehát a hajtást az egyik vagy másik irányban eszközölni. A kezdeti mozgás befejezésénél a •(h) továbbító kar a (c) kontaktusemelőt a <(3) kontaktusrészre helyezi, ami által a visszvezeték az (I, II) főáramkörökről lekapcsoltatik. A berendezés azután ismét az 1. ábrán látható nyugalmi helyzetben van. Amint látni lehet, a leírt kapcsolásnál az ismert elrendezéstől eltérően az önműködő kapcsolók által nem a főáramkörök csatoltatnak a motorhoz vagy kapcsoltatnak tőle •el, hanem csak a visszvezetékek cseréltetnek föl egymással és átkapcsolásuk által nem a visszvezetésre szolgáló áramkör készíttetik elő, hanem a tulajdonképeni oda vezető áramkör záratik a fővisszvezetéken át, mely a mótor forgási irányára döntő főáramkörök megválasztására nincs befolyással. Ennek folytán a hajtási mozgás megfordítása az önműködően ható kontaktusoktól függ. A találmánynak a 6. ábrán föltüntetett foganatosítási alakja az előbb leírttól abban különbözik, hogy a mótor csak egyszerű mező- és horgonytekercseléssel bír. A mótor forgási irányában való változás az áramiránynak a mezőhorgony tekercselésben való megfordulás által létesíttetik. Ezen célból az (1) vezeték a mezőtekercselés egyik, a (II) vezeték a mezőtekercselés másik végéhez van csatolva. A (III) horgonyvezeték a (c) kapcsolótól egy (k) kapcsoló emelőhöz van vezetve, mely a (b) és (e) kapcsoló emelőkkel együtt az (s) állító emelő segítségével fektettetik át. A (k) kontaktusemelő a (2) kontaktusrésszel és egy (9) kontaktusrésszel működik együtt, mely a a (VIII) vezeték útján az (I) vezetékkel van összekötve. Ha a rajzban föltüntetett nyugalmi helyzetben az (s) állító emelő balra fektettetik át, akkor a (b), (k) és (e) emelők a pontozással jelzett helyzetbe jutnak és az áram útja : a—b—1—I—m—II—2—k—III—c -3—V—7—e—a, majd az önműködő (c) kapcsolónak (4)-re való átugrása után (c)-ből a (IV) vezetéken át (d, 5)-ön és a (VII) visszvezetéken át (a)-ba vissza. Ha a hajtást megakarjuk fordítani, akkor az (s) állító emelő jobbra forgattatik át és az áram útja: b—2—II—m—I—VIII—9-k—III stb., mint eddig, azaz ellentétes irányban az (m) mótor mezőtekercselésén át. A 4. ábrának megfelelő másik végső helyzetből való hajtás esetén fordítva az I—II áramirány cseréltetik föl az ellentétes I—II iránnyal. Hasonló módon lehet lehet az 1—5. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a horgonyt kettős tekercseléssel ellátni vagy a 6. ábrán föltüntetett elrendezés szerint a horgonyon áthaladó áram iránya fordítható meg. A 7. ábrán föltüntetett foganatosítási alak, mely általában az 1. ábrán föltüntetettnek felel meg, a hajtás helyzetének ellenőrzését célozza a vezető anyag szaporítása nélkül. Ezen célból az ellenőrzési jelzések adására nagy ellenállással bíró (n) elektromágnes van elrendezve, mely egyrészt a (VI) segédvezetékkel, másrészt az (V) segédvezetékkel van összekötve és a