48461. lajstromszámú szabadalom • Elektromos üzemű vasúti jelző, vonatbiztosítás és sorompóbeállító berendezés

a mutató a vonat fékberendezését hozza működésbe, pl. oly módon, hogy a mutató két kontaktusra fekszik és egy áramkört zár, melybe egy elektromágnes van beik­tatva, mely azután a fékberendezést mű­ködteti. A mágnesező szolenoidok áramforrásuk­kal úgy kapcsolandók, hogy a két vonata ról kiinduló mágnesi erő vonalak5 egymást le ne rontsák, sőt ellenkezőleg egymást erő­sítsék. Ha hibás kapcsolás következtében az erővonalak egymást lerontanák, akkor a vonatokon lévő árammérők mutatói ki­térést nem mutatnának és a vonatok egy­másról tudomást nem szerezhetnének, ill. a mutató szabad pályát jelezne. Ez okból célszerű az áramkörbe önműködő áramfor­dítókat beiktatni, melyek időközödként az áramirányt rövid időre megváltoztatják. Ha ugyanazon vágányon még egy vonat tar­tózkodik, akkor az árammutató az áram megfordítása után azt jelezjni fbgja. Hogy a vágánymenti állomások is megfi­gyelhessék a .vonatok járását, az állomás sok elején és végén a sinpárt egy vasrúd­dal kötjük össze, mely ugyanúgy van föl­szerelve, mint a vonat megfelelő tenge­lyei. Az áramforrás és jelző árammérő az állomás épületéiben lehet elhelyezve. Ezen berendezés mellett útátjárók so­rompói a vonatról önműködőlég zárhatók. E célra az útátjáró előtt a sinek alatt (2. ábra) azokat összekötő és szolenoiiddal kö­rülvett (c) vasrudat helyezünk el, mely a sorompó nyitott helyzetében mindkét sint érinti. Ha az útátjáró felé a leírt berende­zéssel fölszerelt vonat közeledik, akkor a vonatról jövő mágnesi erővonalak ezen (c) rúdban záródnak, a szolenoidban áramot in­dukálnak, mely a sorompózáró szerkezetet közvetlenül, vagy pl. relais révén közvetve működteti, oly módon, hogy a sorompó el­zárásával egyidejűleg a (c) rúd az egyik sint elhagyja, úgy, hogy a vonatról jövő erővonalak itt többé nem záródnak. Há a vonat elhaladása után a sorompó megnyit­tatik, akkor a (c) rúd eredeti helyzetébe tér vissza. Ha a vonat közeledése alkal­mával a sorompó bármely okból nem zá­, rulna és a (c) rúd is helyén marad, akkor i a vonatról jövő erővonalak a (c) rúdon át | záródnak és a közeledő vonat árammérője J a távolságnak megfelelő kitérést mutat, I sőt a kritikus távolságba érve, a vonatot i megfékezi és így esetleges szerencsétlen-J ségeknek elejét veszi. | Könnyű belátni, hogy hasonló módon bár­j mely veszélyes pont, pl. váltó, elágazás is biztosítható. Sorompó nélküli útátjáróknál célszerű a sinek között rugókon nyugvó vaslapot el­helyezni, mely megterhelve lesülyed és a sínekhez szorul. Ekkor ugyanazon helyzet áll elő, mint az előbbi esetben a (c) rúd­nál, amennyiben a sitihez szorított vaslap­nál egy esetleg közeledő vonatról jövő mágnesi erővonalak záródnak és a vonat a veszélyt észreveszi, esetleg fékeztetik is. Ily módon elgázolások kerülhetők el, mert mihelyt a vaslapra teher, pl. kocsi jut, a vonat erről jelzést kap. Hogy vonalelágazás esetén a fővonalon és a mellékvonalakon tartózkodó vonatok kölcsönös jelzést kaphassanak, a megsza­kított fővonalat bizonyos időközökben vál­takozva kapcsoljuk az elágazó vonalrésaek­kel. Kétféle elágazó pálya esetén a 3. ábra mutatja a megoldást, ahol egy tárcsán négy koncentrikus vasgyűrű van elren­dezve, melyek közül kettő teljes gyűrű, a másik kettő pedig két-két részre van osztva. A két teljes gyűrű a fővonal (S, S'), sín­jeivel nyer vaskapcsolatot, míg a négy megosztott gyűrűrész közül a fölosztási x—x vonalak egyik oldalán fekvő kettő az egyik csatlakozó vágány (s, s'), sínéivel és a fölosztási vonalak másik oldalán fekvő kettő a másik csatlakozó vágány (k, k') sineivel nyer vasösszeköttetést. A tárcsán egy, pl. óramű révén hajtott (1) kar forog egyenletes sebességgel, amely két, (m, n) vaskengyelével (4. ábra) a gyűrűkön csú­szik. Ezen vaskengyelek a két szélső, ill. a két belső vasigyűrűt kapcsolják össze. Az ábrákból látható, hogy amíg a foígló kar a fölosztási vonalak fölső oldalán van, ad­dig az (S, S') vágány az (s, s')' pályarésszel van kapcsolva, viszont^ midőn a forgó kar

Next

/
Oldalképek
Tartalom