48363. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke
- 2 kapcsoljuk, akkor a csúszókocsik a motorkocsi vázának hátsó végétől annak mellső végéig ismét üresen haladnak és itt csúcsaikkal a földbe hatolnak. Ha a hajtás ismét átkapcsoltatik, akkor az előbbi művelet újból kezdődik, A motorkocsi tehát állandóan az oldalpofái között vezetett csúszókócsi mentén halad, a csúcsok erősen a földbe hatolnak és e közben a motorkocsihoz kapcsolt ekét magukkal viszik. A mellékelt rajzokon a jelen találmány tárgyát képező motoros eke példakép vett foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra motorral és fogaskerékszerkezettel ellátott motorkocsi vázának fölülnézete, a 2., 3. és 4. ábra metszete az 1. ábra A—A, B—B és C—C vonala szerint a motor és a fogaskerékszerkezet elhagyásával, az 5. ábra távlati kép, a mótor és kerékszerkezet nélkül, beakasztott ekével. Az 1—5. ábrán látható foganatosítási alaknál három csúszókócsi két külső és egy belső, van alkalmazva, mimellett a két külső csúszókócsi a belsőhöz képest ellentett irányban mozog, oly célból, hogy ha pl. a két külső csúszókócsi a mótorkocsiváz hátsó végén lévő végső állásába ért, a belső csúszókócsi a motorkocsi vázának mellső végén lévő határhelyzetbe jut és a talajba mélyen behatol úgy, hogy a motorkocsi váza állandóan előre tolatik. A négy (!) kerék által tartott motorkocsivázat, a (2) keiesztrudak által merevített (3) oldalsinek vagy pofák képezik, melyek U- vagy T-vasból állnak. A (3) pofák között vannak elrendezve, a (4) és (5) csúszókocsik, melyeknek (6) kerekei vagy csigái ezen pofák fölső és alsó karimái között vezettetnek. Ha a külső (4) csúszókocsik a mótorkoosivázon a (7) nyilak irányában haladnak, akkor a belső (5) kocsi ellenkező értelmű (8) nyíl irányában halad. Ezt a kocsi következő hajtása által érjük el: A motorkocsi vázának mellső végén van ágyazva a (9) tengely, melyen a (4) és (5) kocsik számára való (10) kötél- vagy lánccsigák vannak megerősítve. Hasonló módon van a mótorkocsiállvány hátsó végén a (11) tengely ágyazva, melyen a (12) kötél- vagy lánccsigák vannak megerősítve. A (4) csúszókocsikba vannak beakasztva a (13) láncok végei, melyek a (10) és (12) csigákon nyíltan vezettetnek úgy, hogy pl. a (11) tengelynek és ezzel együtt a (12) kötél- vagy lánccsigáknak az egyik értelemben való forgása alkalmával a (13) láncok és így a (4) kocsik is a megfelelő értelemben mozgattatnak. Az (5) csúszókócsi végeibe van beakasztva a (14) lánc, mely a mellső (10) lánccsigán nyíltan, a hátsó (12) lánccsigán ellenben a (15) segédlánccsiga közvetítésével kereszteződve verettetik, minek következtében a (12) lánccsigának bizonyos értelemben való hajtásánál az (5) kocsinak a (4) csúszókocsikkat ellentett értelmű mozgást kell végeznie. A (4) és (5) csúszókocsik alsó oldalukon (16) csúcsokkal vannak ellátva, melyek a csúszókocsik (17) csukló' körül forgathatók. Ezen (16) csúcsoknak a (18) nyíl irányában való szabad forgatása korlátlan, ellentett irányban azonban az ütközők gyanánt szolgáló, a (4) és (5) csúszókocsikon elrendezett (19) nyúlványok által van határolva. • Ha föltételezzük, hogy a csúszókocsik pl. az 1. ábrán látható helyzetet foglalják el és a (11) tengelyt a (12) kötél vagy lánccsigákkal együtt a mótor által úgy forgatjuk, hogy a (4) kocsik a (7) nyilak irányában, az (5) kocsi pedig ellentett irányban halad, akkor a következő működés áll be: A (4) kocsik (16) csúcsai a (7) nyíl irányában való mozgás alkalmával a talajba mélyen belehatolnak, mimellett egyidejűleg a (19) ütközőkhöz támaszkodnak. Ha a (12) tengely ugyanazon értelemben tovább forgattatik, akkor az (1) kerekeken haladó váz a a helytálló kocsikhoz tolódik, tehát a (20) nyíl irányában vándorol (2. ábra), minthogy a (i) kocsik a (16) csúcsok által rögzítve vannsk. Emellett az (5) kocsi, mely a (14) kereszteződő lánc által szemben mozgattatok, a mótorkocsiváz hátsó végéről a (8) nyíl irányában annak mellső vége felé halad, minthogy (16) csúcsa ezen mozgásnak ellenállást nem nyújt, hanem a szántóföldön szabadon csúszik (2. és 3. ábra).
